Másodszor volt kénytelen lemondani a világbajnoki részvételről a Csomorkány SE 17 éves válogatott tőrvívója, miután a hazai szakszövetség az utolsó pillalatban így döntött. Tavaly tavasszal lefújták az amerikai egyesült államokbeli kadet és junior vb-t, idén Kairóban rendezik meg az eseményt húsvétkor – a magyarok nélkül. A vásárhelyi sportolót a történtekről és az érzéseiről is kérdeztük.
– A felkészülés hajrájában voltatok, amikor megszületett a döntés. Hol és hogyan értesültetek róla?
– Abszolút a világbajnokságra készültünk, és az elmúlt két hét stresszhelyzeteit nem kívánom senkinek. Tudni kell, hogy a nevezési határidő március 19-e éjfél volt, mi pedig az elnökségi döntést 19-én este hét körül tudtuk meg egy keretedzés után. Egymástól értesültünk, volt, akit edző hívott fel, és volt, akinek üzenetben írták meg.
– Mi volt a csapat és a te első reakciód?
– Megmondom őszintén, amikor megtudtam, nagyon sokáig szótlan voltam és csak sírtam. Nem igazán tudtam akkor, hogyan reagáljam le a szituációt. Hiába lehetett rá számítani, hogy nem engednek ki, az emberben, amíg ki nem mondják a döntést, él benne a remény, főleg azt látva, hogy a nevezések is csak szaporodnak. A csapattal másnap leültünk beszélni, illetve inkább csak egymást próbáltuk valamilyen módon vigasztalni, több-kevesebb sikerrel.
– Hogyan tudod feldolgozni, hogy egy év alatt a második világbajnokságodról maradsz le?
– Az a nehéz ebben, hogy muszáj elfogadni a szövetség döntését, hiszen a felelősség az ő vállukat nyomja, és ők nekünk akarják a legjobbat, ha nehéz is ezt így lenyelni. Nem gondoltam volna, hogy a kadet évem úgy fog elmenni, hogy összesen egy Eb-n vehetek részt. Már a tavalyi eltörölt világbajnokság is nagy pofon volt, most utolsó éves kadetként nagy reményekkel és célokkal készültem a vb-re, de sajnos ezt sem válthatom valóra. Muszáj lesz továbblépni, hiszen igaz, kiöregedek a kadet korosztályból, de még előttem van három hosszú év a junioroknál, ahol hasonló célokkal és motivációval állok majd az edzésekhez. Nyilván most még emésztem, meg nehéz elfogadni, hogy ez a lehetőség is elment.
– Mivel eredménnyel lettél volna elégedett Kairóban, ha mehettek?–
– Nem titkolt célunk volt a junior csapattal a lehető legtöbbet kihozni magunkból, ami, ha összejön, ki tudja, milyen eredményt hozott volna magával. Kadet egyéniben szintén szerettem volna szép sikert elérni. Mivel egy éve volt legutoljára nemzetközi verseny, inkább azt vártuk mindannyian, hogy külföldi vívókkal is össze tudjuk mérni a tudásunk, és meglássuk, hol is tartunk egy év után a nemzetközi mezőnyhöz képest.
– Mi jön most? Fel tudsz valamivel töltődni?
– Most ugyanúgy folytatódnak tovább az edzések, hiszen ha nekünk nem is lesz a következő két hónapban megmérettetésünk, az olimpiára készülő felnőttekkel ugyanúgy edzünk tovább, és minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy sikeres felkészülésük legyen a tokiói játékokra. Az iskolában is van pótolni valóm, és ha minden jól megy, még előttem áll egy előrehozott emelt angol nyelvű érettségi. Mindenki próbálja feldolgozni a második elmaradt világbajnokságot. Talán én még szerencsés helyzetben vagyok olyan szempontból, hogy úgymond “csak” a kadetből öregedtem ki, és nem az utánpótlás korosztályból. Sok van még előttem, talán most ez az, ami a legjobban tud motiválni, és persze mindennél jobban vigyázunk magunkra és egymásra ebben a szörnyű vírusos időszakban.
Hozzászólások lezárva.