Vidék

„Mi az elérendő cél? Röviden az, hogy jó legyen vidéken élni” – fogalmaz Lázár János a Mandineren nemrég megjelent írásában.

A törekvés nemes, a szándék indokolt – a felismerés kései. A kistelepülések elnéptelenedése nem újkeletű dolog, hanem hosszú folyamat, amit a mindennapi életkörülmények hanyatlása csak felerősített. A kormánypárti politikus szerint a polgári életminőség megteremtéséhez és megtartásához szükséges, tisztességes megélhetést kínáló munkalehetőséget kell biztosítani. Telitalálat! De erre nem volt mód abban a válság- és Covidmentes évtizedben, amikor a világgazdaság, az európai és a hazai környezet számos lehetőséget biztosított? Ha igazán akarták volna a döntéshozók, megtehették volna. A közoktatás, a bölcsődei és óvodai, továbbá az alapszintű egészségügyi ellátás helyi megóvása csak kisebb részben múlik a falakon és az eszközökön, sokkal inkább az ellátószemélyzeten, azokon akik rövid sétával elérhetőek, meghallgatják, majd megoldhatják a problémákat, de minimum válaszra méltatnak.

Róluk, a falusi lét kovászát megteremtő emberekről feledkezett el a hatalom.

Ha nem így lenne, a körzet falvaira öntött támogatásoknak lenne látszatja a lakosságszám alakulásában. Az elmúlt uniós pénzügyi ciklusban Maroslele önkormányzata minden más Makó és Hódmezővásárhely környéki kistelepüléshez képest több, közel 1,8 milliárd forint forráshoz jutott, mégis csökkent a népesség 2010 óta. Székkutasra ugyanebben az időszakban 1 milliárd 77 millió forint támogatás jutott, mégis 15 százalékkal fogyatkozott meg az ott lakók száma a Belügyminisztérium adatai szerint. Kiszomborra 935 millió, Apátfalvára 635 millió forint közösségi forrás érkezett, így is tíz százalékkal kevesebben lettek az elmúlt 12 évben.

Bármelyik erő nyeri is az országgyűlési választást, a vidék megtartó képességének megerősítését, a kistelepülések felzárkóztatását nem a kiöntött beton és az elterített aszfalt mennyiségének megsokszorozásával kelleni kezdeni, s még nem is a gazdaságok pénzügyi felpumpálásával, hanem az alapellátásban dolgozók megbecsülésével, hogy pár év múlva még legyen kihez fordulni azoknak, akik falun élnek.