Vasárus Gábor: Vásárhelyen nyáron 2-4 fokkal van melegebb a házak között

A Föld napja egy 1970 óta évente, április 22-én megtartott nagyon fontos emlékeztető, melynek célja, hogy felhívja a figyelmet a bolygó sérülékenységére, valamint arra, hogy milyen sok kárt okozunk az ökológiai hálózatokban. Sokak a klímaváltozással azonosítják az éves ,,megemlékezést”, azonban ennél sokkal többről szól. Már indulásakor is nagy hangsúlyt kapott benne a madarak és hasznos rovarok védelme a permetszerekkel szemben, valamint a vizek óvása például a műanyag hulladékok kapcsán. Magyarország esetében emellett érdemes kiemelni a talajpusztulás jelenségét a széleróziót, illetve a felszíni vizek szennyezést. Gondoljunk csak az elmúlt évek tiszai szennyezés hullámaira. A Föld Napja kapcsán beszélgettem Dr. Vasárus Gábor László geográfussal, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont, Regionális Kutatások Intézetének, Alföldi Tudományos Osztály kutatójával.

A Föld Napjának szinte minden évben van egy különösen kiemelt területe, mint ahogy maga a bolygó védelme is számtalan ilyen fontos témát foglal magában. Mi ez a kiemelt terület az idén?

Ebben az évben külön hangsúlyt kapott a Föld Napjához kapcsolódóan a méhek védelme, hiszen a „Mentsük meg a méheket és a gazdákat!” európai polgári kezdeményezés elindításához szükséges aláírások is nagy számban gyülekeznek, már több mint 16 ezer van. A kezdeményezés lényege, hogy a mezőgazdaságot és a permetezőszer-gyártást úgy kellene átalakítani, hogy az kedvező legyen az élővilág számára, a méhek ne pusztuljanak, valamint a gazdák számára is megfelelő életminőséget és megélhetést biztosítson az európai termelési hálózat.
Bár sokak számára a környezetvédelem ügye a pandákkal vagy épp a jegesmedvékkel kapcsolódott össze, ezek valójában nem a legközvetlenebb példák, hisz nincs kitüntetett ökológiai szerepük, ráadásul a jégkor végével az ő életterük természetesen is eltűnne. Ellenben a méhek nélkül a világ ökológiai hálózata összeomlik és ha a méhek kihalnak, akkor 2 éven belül, de legalábbis igen hamar mennének utánuk az emberek, hiszen ételtermelésünk nagyban támaszkodik a méh-beporzású növényekre.

A természetbarátoknak valamint a szakembereknek mikre kell felhívni a környezet védelmére fogékony laikusok figyelmét, a saját szakmájában?

Inkább olyan dolgokkal kell az embereket, saját, közvetlen szakmámmal kapcsolatban megismertetni, amelyek által akár közvetlen ráhatásuk is lehet az embereknek a bolygó védelmére. Elsősorban, de nem kizárólagosan azokra az emberekre vonatkozik ez, akik növénytermesztéssel vagy állattartással foglalkoznak, akár kis-, akár nagyipari szinten. Fontos kiemelni, hogy sokan a környezetszennyezést az iparral és a közlekedéssel azonosítják, pedig számos mezőgazdasági tevékenység, vagy pl. a rosszul szigetelt házak fűtése és légkondizása szintén hatalmas tétel. Az emberiség beavatkozásai a természet egyensúlyába felborítja a biológiai láncokat. A vadonélő lények, köztük a beporzó rovarok, növények életlehetőségeit hatalmas mértékben károsítjuk. A biológiai sokszínűség csökkenésének közel kétharmadáért étrendünk, ezen belül is az állatok takarmányának termelése felel. A bolygóból egy hatalmas istállót csináltunk, minden 40 tonna vadon élő nagytestű állatra jut 1000 tonna üzemi tartásban tartott haszonállat. A takarmány azonban rosszul hasznosul és igen sokat kell termelni, ez pedig a világ termőföldjeit kiszipolyozza. Évente a bolygón közel egy magyarországi termőföld pusztul le, így könnyen ki lehet kalkulálni hány évtized múlva fogyunk ki az ételből.

Az ismert, hogy a marha tartás, a rizs és szója termelés hatalmas mennyiségű metán- és károsanyag kibocsájtással jár. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a régi, elavult, a föld agyonszántását és agyonpermetezését végző termelési mód is rendkívül káros. A feleslegesen túltolt talajmozgatás során a humusz egy része lebomlik, a talajszerkezet leromlik, így aztán a víz- és tápanyaggazdálkodás lelassul. Nyáron kiszáradnak a növények, ősszel-tavasszal pedig jön a belvíz, ráadásul brutális mennyiségű műtrágya kell a tápanyagok pótlására. A humusz bomlásakor pedig igen sok CO2 és metán kerül a levegőbe, valamint az egészséget közvetlenül romboló szállópor.

Nem hangzik túl bíztatóan. Akkor mégis csak adja magát a kérdés, mit tehetünk mi, közvetlenül?

A megoldás, hogy ne csináljunk magunknak felesleges munkát! A hagyományos, 1945-előtti magyar kertekben mulcs, vagy zöld növénytakaró volt a haszonnövények között, így se kapálni se locsolni nem kellett ennyit. Ha a talajt a szántón mulcs vagy növényzet fedi, csökken a szélerózió, a talajszerkezet javul így nem kell se szántani sem műtrágyázni és a vízigény is csökken. Ez a háztartási kertekben is igaz, a tyúkhúr, a here nyugodtan maradhat, mert az árnyékuk több vizet tart meg a talajban, mint amit elszívnak gyökereikkel. Ráadásul a „gazok” jelentős része valójában ehető, vagy egyenesen gyógynövény is (pl. csalán).

A városokban is sokat tehetünk! A parkokban, előkertekben a pázsitot nem kellene egyfolytában nyírni, hiszen a virágok beporzásával „etetjük” a méheket. A falak (borostyán, iszalag, vagy akár egy egyszerű díszbab) és tetők zöldítése, vagy pusztán fehérre festése csökkenti a városi hősziget-jelenséget. Ez a jelenség közvetlenül és közvetetten (szmog) is rontja az ember egészségét, különösen a szív- és érrendszeri betegségek kapcsán, melyek vezető halálokok hazánkban. Szegeden 4-6, Hódmezővásárhelyen 2-4 fokkal lehet nyáron melegebb a házak között emiatt, a járdák és az épületek falai akár 60 fokra is melegedhetnek, míg árnyékolással és zöldesítéssel ez 30-35 fokra hűthető.

A mai nap mottója lehetne az, hogy „a fák és a méhek életben tartanak minket, ha hagyjuk nekik”.