Legendás tanára előtt tiszteleg a Bethlen Gábor Református Gimnázium vasárnap délelőtt 11-től. A magyar-latin szakos Láng István (ülő sor középen) 1942-ben állt először az iskola katedrájára, ahonnét az 1956-os forradalom után mondvacsinált okok miatt távolították el, hogy 1964-ben Grezsa Ferenc akkori igazgató, nagy bátorságot tanúsítva visszahívja.
Láng István (1913-1985) pedagógusra, a Bethlen gimnázium egykori tanára, az 1956-os forradalmat követő megtorlás meghurcoltjára emlékezve állít domborművet a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség a Bethlen Gábor Református Gimnáziumban. A Návay Sándor szobrászművész által készített emléktábla avatási ünnepsége vasárnap 11 órakor kezdődik a gimnázium olvasótermében.
Láng István a magyar–latin szakos diplomát 1936-ban Debrecenben kapta, majd 1942-től a vásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban tanított. A második világháborúban szovjet fogságba esett. A fogságból való hazatérése után először Battonyán kapott pedagógusi állást, majd Vásárhelyre visszatérve újra a Bethlen tanára lett.
Az 1956-os forradalom idején valamennyi vásárhelyi eseményen jelen volt és többször felszólalt. Egy parázs hangulatú városi pedagógus-nagygyűlésen felháborodásának adott hangot, a kézhez kapott káderlapján olvasott hazugságok miatt. A forradalom utáni vizsgálat megállapította, hogy bár igazat mondott, ahogy tették ezt ugyanezen a nagygyűlésen mások is, de nem akkor és ott kellett volna ezt megtennie, mert „tudni illik így az ellenforradalmi hangulat fokozását szolgálta, rossz példát mutatva a fiatal kartársaknak.”
A másik ok, amiatt végül 1957-ben el is bocsátották az iskolából, hogy az Iván-szobor ledöntése után ugyan előrelátóan csillapítani próbálta a történteken alaposan felbuzdult helyi ifjúságot, de ezt utóbb az ellenkezőjeként értelmezték.
Pályájáról való eltávolítása után Szegeden és Budapesten vasbetonszerelő segédmunkásként dolgozott. 1960-ban rehabilitálták, Algyőn kerülhetett újra katedrára, majd 1964-ben – Grezsa Ferenc akkori gimnáziumi igazgató bátorságának és nagylelkűségének köszönhetően – visszatérhetett a gimnázium katedrájára, ahol nyugdíjba vonulásáig tanított. Sőt, aki bethlenes diák volt az 1970-es évek végén az óraadóként még találkozhatott vele, s meggyőződhetett, hogy nem csak szuggesztív egyéniség, de közvetlen és a fiatalsághoz lélekben is közel álló pedagógus volt, nem véletlen, hogy városszerte nagy közmegbecsülésnek örvendett.
Hozzászólások lezárva.