Vásárhely Anno: száz éve szépen fellendült a közkönyvtár forgalma

Kis híján száz évvel ezelőtt az is nagy érdeklődésre tett számot, hogy visszaállt a vásárhelyi közkönyvtár békebeli (az első világháború, a tanácsköztársaság és a román megszállás előtti) forgalma. Megugrott ugyanis a beiratkozottak száma és a kikölcsönzött köteteké is.

A szenzációs hírt, miszerint visszaállt a városi közkönyvtár békebeli forgalma, 1927-ben tette közzé a Vásárhelyi Friss Újság, mely a sok bűnügyi jelentés, helyi bulvár és városházi hírek mellett bátran írt közérdekű, meghökkentő vagy éppen megnyugtató, de lelkesítő híreket is.

A Szépen fellendült a közkönyvtár forgalma című rövid cikkükben azt írták, hogy Gravácz Ferenc v.(árosi) adótiszt, a közkönyvtár kezelője összeállította az elmúlt év statisztikáját, mely igen örvendetes adatokat tartalmaz.

Amíg ugyanis 1926-ban csak 926 volt a látogatók száma, addig 1927-ben már 4655-en kölcsönöztek ki könyveket. „Az arányszám már annál is örvendetesebb, mert a közkönyvtár, az épületen eszközölt átalakítások miatt másfél hónapig szünetelt.” – számoltak be róla.

Azt is megírták, hogy az olvasóterem forgalma még ki is egészíti a fenti számokat, oda 1926-ban még csak 230-an ültek be, 1927-ben már 948-an látogatták.

„A látogatók társadalmi állás tekintetében túlnyomóan tanulók, tisztviselők, egyéb lateinerek, kereskedők és iparosok voltak.„- összegezte lap.

Az olvasók száma gyarapodásának és a kölcsönzések emelkedésének okát is megírták: egy év alatt ezerrel gyarapodott a könyvek száma, így összesen tizenötezer kötet közül választhattak annak idején az olvasók. A közkönyvtárat a város 1928-ban 1000 pengős költségvetéssel gyarapítja, ezt az akkor nem csekély összeget újabb könyvek vásárlására fordítják – ujjogott a korabeli újságíró.

„A gyarapodás kétségtelenül annak a megértő gondoskodásnak, kultúra iránti szeretetnek az eredménye, amellyel a könyvtár ügyét a város, elsősorban a tanács (azaz a korabeli közgyűlés – a szerző) felkarolta, de érdeme a közkönyvtár vezetőinek is, akik az intézményt, a háborús és forradalmi idők zavarait, hiányait megfeszített munkával helyrehozták és a közkönyvtárat ismét nagyvárosi nívóra emelték.” – értékelt a lap, ma egy kicsit zavarosnak tűnő mondattal.

Azt azonban illik tudni, hogy a városban könyvtárat működtettek az akkor nagy számban meglévő olvasókörök is, igaz azokat jellemzően a mezőgazdasági és az ipari munkások látogatták.

***

A városi közkönyvtár egyébként 1907. májusában nyílt meg. Az akkor 3441 kötet a városházán lévő főispáni lakásban, a mai Kossuth tér és a Tóth Sándor utcák sarki részében kapott helyet. Az olvasók díjtalanul használhatták az olvasóteremben és elismervény ellenében kölcsönözhetnek belőle vasárnap délutánonként 2-től 5-ig. A gyűjtemény növekvő anyagát egyre nehezebben tudták elhelyezni a városházán lévő főispáni lakosztály hátsó szobáinak szekrényeiben. A város 1913-ban vette meg dr. Imre József házát, mely ma a Tornyai János Múzeum, mely lakóház lévén, éppoly kevéssé volt alkalmas könyvtár befogadására. 1919. április végén költöztették ide a könyveket, amikor a román megszállók lefoglalták a főispáni lakosztályt, s itt működött 1939-ig, amikor a város a zsidó hitközségtől 1930-ban vásárolt Kálvin tér 2. számú ház emeleti részébe vitték át, ahol 1951-ig működött – olvasható a Németh László Városi Könyvtár honlapján.