Kalandvágyó fiatalok röppentek ki Vásárhelyről az I. világháború után, s egyikük majd száz évvel ezelőtt, amolyan szomorú szenzációként tért haza. Kép: Fortepan/Szöllősi Lászlóné.
Filmregény is lehetne – írta meg majd egy évszázaddal ezelőtt a Vásárhelyi Friss Újság -, hogy hazatért Vásárhelyre Fejes Imre, nem is akármilyen előzmények után, egyenesen Afrikából.
Történt pedig, hogy a forradalmak viharában Vásárhelyről a világ ismeretlen tájaira kiröpült fiatalemberek raja szerencsét próbálni.
„… A Szerencse utca 14. számú kis muskátlis házban lakott, míg a csendben álmodó kis utcák felett át nem csapott a forradalmi anarchia perzselő szeme. 1918-ban volt ez, Fejes Imre elment, itt hagyta a nádfedeles kis házat, felcsapott az idegenlégió katonájának. Afrikába került, végigcsinálta a riffkabil harcok minden borzalmát. Gránátok bömbölése hasogatta a sivatag csöndjét. A kiszikkadt, forró homok szomjasan nyelte, szívta be a piros vért, az emberi vért.” – csigázta fel az olvasóközönség kíváncsiságát és érzelmeit a lap tudósítója.
Majd megírta, hogy a harcok során egy villanás után Fejes Imre letépett lábbal, vérben fetrengve feküdt a Szahara homokjában. Innen kórházba került, ahol a bal lábát amputálni kellett. Majd, mert hazavágyott, levelet írt a vásárhelyi elöljáróságnak: kérve, küldjék el az illetőségi bizonyítványát, mert addig nem engedik haza.
Itthon aztán volt komája, Kosár Imre igazolta is, ennek alapján az elöljáróság el is küldte neki a kért dokumentumot.
„Meglehet, ezóta valami nagy fehér hajó siklik a tenger vizén, Fejes Imrét minden perc hozza közelebb a szülőföldhöz, a csendes kis utcához, ahol az egyszerű emberek fejüket összedugják most eme kis újságcikk fölött” – fejeződik be meseszerűen a Vásárhelyi Friss Újság cikke. Annak azonban nem találtuk nyomát, hogy Fejes Imre tényleg hazatért volna, s ha igen hogyan fogadták a szomszédok, az utcabeliek és hogyan a saját családja.
Ez a szenzáció csak egy napot élt, a sebesült vásárhelyi idegenlégiós megkapta az öt perc világhírét.
Hozzászólások lezárva.