1925-ben a református egyház, a susáni hívek és Kalmár Zsigmond rostagyáros jóvoltából három új harangot is öntöttek (a képen) a susáni templom számára, azok helyett, melyeket 1917-ben hadi célokra elvittek. Az új harangok elhelyezését rendezvények sorozatával ünnepelték meg.
A susáni templom három új harangját szombaton bevagonírozták a budapesti Nyugati pályaudvaron, s az elindult Vásárhelyre – adta tudtul száz évvel ezelőtt a Vásárhelyi Napló, mely azt sem titkolta, hogy a Walser öntödében készült harangok megérkezésére keddig kell várniuk a susáni híveknek, akik „lelki bokrétája várja majd azokat a nagyállomáson„.
A harangokat tervek szerint a megérkezésük utáni szombaton, a délelőtt 10-kor kezdődött ünnepi istentiszteletet követően húzzák fel a toronyba a gyár emberei, illetve Széles Lajos, a református egyház vállalkozója. A lap azt is megszellőztette, hogy a sikeres beemelést követő este bankettet rendeznek az „Iparban”, majd a nagyteremben a debreceni leány Kálvineum javára műsoros estet rendeznek.
A rendezőség, dr. Fejérváry Bertalan tanácsnok és Kalmár Zsigmond rostagyáros vezetésével dolgozta ki a programot, a legapróbb részletességgel és legfigyelmesebben, „hogy ez az ünnep a legnagyobb komolyságával és eszmei szépségével feledhetetlen legyen Susán és a város lakossága előtt„.
Szombat délelőtt egyébként elnökségi és papi értekezlet fogadta el a legkészségesebbe Kalmár Zsigmond azon gondolatát, miszerint ezentúl minden évben református bált rendezzenek. Az elsőt már rögtön márciusban.
A harangok sorsát szorosan követ lap arról számolt be, hogy a harangok szerda helyett csütörtökön érkeztek meg Vásárhelyre és délután át is vették azokat Walser Károly budapesti haranggyárostól és azokat közszemlére is tették a susáni templom udvarán.
„A három csinos kivitelű, különböző nagyságú harang – melyeknek egyike Kalmár Zsigmond rostagyáros, a másik kettő a református egyház és a susáni hívek áldozatkészségéből készült -, összesen mintegy 6 és fél mázsa súlyú.„
A harangokat a harangavató istentisztelet után húzták fel a helyükre, majd délben már Kalmár Zsigmond rostagyáros adott ünnepi ebédet otthonában: az ezen az alkalmon résztvevő egyházi és városi meghívott vendégeknek.
A lap azt is megírta, ami száz éve még közismert volt: a susáni (és a többi) templom harangjait 1917-ben, az első világháború idején leszerelték és elvitték, hogy annak anyagát hadi célokra használják fel: ágyút és lőszert készítve belőlük.
Hozzászólások lezárva.