Vásárhely Anno: 35 éve emelték le végképp Ivánt a városvédő kőfalról

A Magyar Demokrata Fórum egykori tagjai a vásárhelyi rendszerváltás buzgalmában huszáros csínnyel emelték le a szovjet hősi emlékművet a városháza előtti kőfal mellvédjéről. 1990. április 4-én azonban majdnem nem sikerült a „szobordöntés”.

Igencsak visszafogottan tudósított a vásárhelyi szovjet hősi emlékmű, azaz az Iván-szobor eltávolításáról a korabeli sajtó. Érthető, hiszen a Nikolényi István által főszerkesztett Csongrád Megyei Hírlap – Délvilág napilap tulajdonosa a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalaton keresztül akkor még a megyei állampárt volt, de a szobordöntésről szintén beszámoló, Ocsovszky László által főszerkesztett Vásárhelyi Tükör hetilap is a vásárhelyi városi tanács lapja volt. (Ez utóbbi számára a szobordöntés így is majdnem lapzárta után történt.) Így a két lapnak úgy kellett megírnia az akkori ellenzék legnagyobb tettét, hogy amiatt ne pártoljanak el tőlük az olvasók, de a laptulajdonosoknak se legyen kifogásuk ellene.

Így a szerény tudósítások csak magát a szobor eltávolításának tényét közlik, a Délvilág írásának nagy része nem is erről, hanem az 1956-os szobordöntésről szól. (A korszakot egyébként is a bizonytalanság jellemezte, főleg azt követően, hogy Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke 1989. október 23-án a parlament egyik ablakából kikiáltotta a köztársaságot.)

Márpedig az 1990. április 4-i körülmények érdekesebbek és csöppet sem kisebb jelentőségűek, mint a forradalom alattiak. Akkor Ivánt – ahogy a fővárosban a Sztálin-szobrot – a forradalmi hévtől felfűtött nép próbálta ledönteni. Iván nyakába akkor Czuczi Győző akasztotta azt a kötelet, amellyel végül a tűzoltók autója bírta lerántani. A szobrot akkor végighúzták az akkori Sztálin (később Lenin, ma Andrássy) utca macskaköves úttestén. A korabeli gyermekekben a burkolaton ugráló szobor vetette szikrák hagytak maradandó emlékeket, míg az akkori vásárhelyiek számára a szabadság eltiprásának szimbóluma – így a tényleges felszabadulás – ledöntése volt.

A szobrot egyébként 1957. április 4-re, a korabeli szóhasználat szerint hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére újraállították, igaz, egy kis gikszerrrel, ugyanis a manőver közben a szobor hangos dördülést okozva lebucskázott a kőfal mellvédjéről.

Ez utóbbi okozta, hogy 1990. április 4-én a rendszerváltó szobordöntők majdnem felsültek a manőverrel.

A Magyar Demokrata Fórum még 1989 februárjában vetette fel (Kószó Péter és Fejér Csaba – a szerző) a Lenin tér átrendezésének és átnevezésének időszerűségét, s már akkor javasolta a Lenin-szobor és a bronzkatona eltávolítását. Ez utóbbiról a városi tanács 1990 elején döntött, de a „végrehajtást” az MDF-re bízta – írta korabeli tudósításában a megyei napilap.

Az MDF helyi vezetői ennek a határozatnak a birtokában jelentették be Csizmadia Sándorné tanácselnök által vezetett tanácsnak, hogy eltávolítják Ivánt a helyéről, de levélben közölték a tényt a városi rendőrkapitánysággal is. Az utóbbi szerint a szobor levétele nem volt rendőrségi ügy, nem valósított meg bűncselekményt, a városi tanács pedig – a rendszerváltás átmeneti korszakában – csak tudomásul tudta venni a szándékot, de tenni nem tudott ellene. (Azért néhány nappal később ledaruztatta az akkori Lenin téren álló – azaz ülő – Lenin-szobrot, hogy elkerüljék az újabb blamázst.)

Iván levételéhez délután láttak hozzá az MDF akkori tagjai, s az arra vállalkozó szakemberek a szobor talapzatát kezdték el meggyengíteni, hogy a darus kocsival tartott szovjet katonát majd leemeljék a helyéről.

A munkálatokat százak követték a helyszínen, de akadtak nézelődők még a tér túloldalán, sőt a városháza ablakaiban is. Olyanok is akadtak a tömegben, akik buzgón csattogtatták a fényképezőgépeiket, de nem annyira a szobor körüli munkálatokat, inkább a nézelődőket örökítették meg.

A szobor talapzatát egy idő után sikerült meggyengíteni, de a daru hiába próbálkozott többször is, Ivánt nem tudta leemelni a helyéről. Nem sokkal később kiderült az is, hogy miért nem: mert a szobrot egy vasúti sínre erősítették még 1957-ben – valószínűleg elkerülendő, hogy onnan könnyen le lehessen dönteni.

Az MDF akkori vezetői (később országgyűlési képviselői, ifj. Grezsa Ferenc és Kószó Péter, valamint segítőik végül találtak megoldást: Maksa Imre szüntette meg a kapcsolatot a szobor és talapzata között, s este 8 óra 2 perckor, majd 4 órás megfeszített munkát követően sikerült a szobor levétele. Hogy a szobor eltávolítását politikailag kiegyensúlyozzák (lévén még hazánkban tartózkodtak az itt 1944 óta ideiglenesen állomásozó szovjet csapatok), az MDF vezetői -a korabeli tudósítás szerint a szoborlevétel előtt egy órával virágokat helyeztek el a temetőben nyugvó szovjet katonasírokon. Grezsa Ferenc most úgy emlékszik, hogy ezt a szobor levétele utáni nap tették meg.

Ivánt egy teherautóra emelve szállították el a helyszínről, hogy nagyon sokáig a Városi Ifjúsági Park mögötti zöldterületen (ma itt áll a Family Center) lévő szoborparkban heverjen a Lenin-szobor, a Zalka Máté és a köznyelvben a dombormű erősen hiányos ruházatú alakjai miatt „pöcsösnek” nevezett tanácsköztársasági emlékmű közelében.

A Vásárhelyi Televízió most így idézte fel a történteket:

Ez pedig az eredeti, 35 évvel ezelőtti riportja: