A Trianoni békediktátum aláírásának 102. évfordulója és a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából tartott ma megemlékezést a hódmezővásárhelyi önkormányzat a Szent István téri országzászlónál.
– Szokás mondani: az a magyar, akinek fáj Trianon. 102 évvel ezelőtt megállt az élet Magyarországon, zúgtak a harangok, sírtak felnőtt férfiak – ez a fájdalom azóta is velünk él. A kisebbségi sorsba került magyar testvéreink naponta élnek meg megkülönböztetést, hátrányokat, magyarságukból és abból adódóan, hogy őseik által lakott földön élnek most is. Megértjük természetesen a Kárpát-medencei szomszéd népek fájdalmát, azt, hogy ők a Trianon előtti függetlenségük hiányát emlegetik fel. Mégsem helyes, hogy szlovák vagy román barátainkkal beszélgetve nem tudunk megegyezni abban, hogy elfogadható-e, hogy Léván vagy Székelyföldön, amikor egy szlovák vagy román bemegy egy üzletbe, fel kell-e háborodjon azon, hogy ott valaki nem tud szlovákul vagy románul. Ma is dolgoznunk kell azon, hogy együtt meghaladjuk ezt. Fontos, hogy a múltat sikerüljön közösen lezárnunk – fogalmazott beszédében Márki-Zay Péter polgármester.
– Egy nemzetet nem az tesz nemzetté, hogy közös múltja van, hanem az, hogy közös a víziója, a jövőképe, és tagjai közösen akarnak tenni azért, hogy elérjék a céljaikat – idézte Ernest Renan gondolatait Miklós Péter. – Nem csak a sebeinkről és Trianon okozta veszteségeinkről fontos beszélnünk, hanem a nemzeti összetartozásról, hogy mi az, ami a anyaországi és diaszpórában élő magyarság közös tevékenységének eredményeként létrejöhet. A jövő, a közös jövő, az rajtunk múlik, az együttes és tevékeny cselekvésen – tette hozzá a Tornyai János Múzeum szakmai tanácsadója.
A megemlékezésen közreműködött a Fandante Kamarakórus, az V. Bocskai István Lövészdandár katonái és a Bessenyei Színkör tagjai. A résztvevők koszorút helyeztek el a Szent István téren és az egykori Magyar Királyi Mezőgazdasági Szakiskola udvarán álló hősi emlékműnél, ahol dr. Berényi Károly alpolgármester tartott beszédet.
Hozzászólások lezárva.