Az utóbbi napok és hetek egyik központi témája a sokéves viszonylatban is kiugró mértékű hőség, és ennek okozója, a globális felmelegedés. A jelenség velejárója az is, hogy a nyaraink egyre szárazabbak, amiért is a jövőben életbevágó kérdés lehet a vízgazdálkodás, vagyis konkrétan az, hogyan tartsuk meg településeinken az ott keletkező vizet. A VTV keddi, Időben című műsorának vendége Balla Iván vízügyi szakember – a Tisza-Marosszögi Vízgazdálkodási Társulás igazgatója – volt, akivel ezt a kérdéskört jártuk körül.
Extrém magas csúcs- és középhőmérsékletek és fokozódó aszályhelyzet, amely országos viszonylatban is a Dél-Alföldön az egyik legsúlyosabb – ezek az problémák a vízügyi szakembereket is foglalkoztatják. Bár nagy meglepetés ebben nincs, hiszen az ENSZ a Kárpát-medencét, azon belül is a Dél-Alföldet az aszálytól a jövőben leginkább sújtott területek közé sorolta.
Laikusok számára a klímaváltozás leginkább a hőmérséklet emelkedésében érzékelhető, de meghatározó része a vízzel való kapcsolatunk is, hiszen emberi és gazdasági szükséglet is a víz. A rossz hír az – emelte ki a vízügyi szakember – hogy a trend, hogy nyáron 38-39 -40 fokokkal szembesülünk, nem fog megváltozni.
Az aszályhelyzetet tekintve pedig nemcsak az a gond, hogy a talaj felső 50 cm-es rétege kiszáradt, hanem az, hogy a talajvízszint országosan a sokéves átlag alatt van 2-3 méterrel – de a Dél-Alföldön ennél még súlyosabb a helyzet.
Lehet tenni ellene
Mindeközben a terület, ahol élük, vízgyűjtő-terület is, nem véletlen hívják Tisza-Maros szögnek. Elvileg tehát fogadjuk a Kárpát-medence vizének egy részét – vagyis megvan rá a lehetőség, hogy tegyünk a probléma ellen. A vízgazdálkodás feladata nagyon sokáig a vízkár-elhárítás volt, tehát hogy az árvíz, belvíz ellen tegyünk, a mezőgazdaság érdekei hátrébb voltak – magyarázta Balla Iván.
Ezzel szemben pedig inkább a víz megtartására kellene törekedni, de ez Magyarországon jelenleg még gyermekcipőben jár, ugyanúgy, ahogy a „szürke vizek”, tehát a használati vizek újrahasznosítása.
– Ez részben szakpolitikai kérdés, részben pedig költségvetési – állítja a szakember. Az úgynevezett „integrált vízgazdálkodás” – melynek fogalma mostanában kerül csak be a köztudatba – az a jelenleg is zajló folyamat, hogy a beruházásoknál előírják azt is, hogy a vízügyi szempontoknak, a vízmegtartás elvárásainak megfeleljenek.
Nem biztos, hogy annál jobb egy város, minél több a burkolt felület
A szakember szerint lehet, hogy régen az volt a jó polgármester fokmérője, mennyi burkolt felület, út, térkő van egy településen, manapság azonban már egy szemléletváltás érzékelhető ezen a téren. Sokfelé törekednek a használható területek másféle beépítésére: nem kell mindent leburkolni, hanem ahol lehetőség van rá, zöldfelületeket hagynak. De emellett az is fontos, hogy ne nyírjuk túl gyakran és túl rövidre a füvet, hagyjunk kis méhlegelőket is – ezt városi szinten is meg lehet csinálni.
Egyik megoldás: lefolyáslassítás
Több folyó is átfolyik a vidékünkön. Ezeknél, ha árvíz van, az nem úgy keletkezik, hogy belehull a csapadék, és kiönt a folyó, hanem a vízgyűjtő területről folyik bele a folyóba a lehulló csapadék.
Vagyis a vízgyűjtőterületen kell a csapadékot megtartanunk, illetve a lefolyást lassítanunk
– hívta fel a figyelmet a vízügyi szakember, hozzátéve, ezzel szemben az elmúlt 50 évben minden emberi intézkedés a lefolyásgyorsításról szólt. Koncepcióváltásra volna tehát szükség: például arra, hogy egy település közigazgatási határán kívülre ne engedjék ki a vizet – sem a csapadékvizet, sem a „szürke”, tehát a használati vizeket.
Néhány szó az öntözésről
Valamikor 350 ezer hektár vizet öntöztek az országban – ennek az infrastruktúrája még megvan – igaz, a nagyüzemi gazdálkodáshoz berendezve. A miniszter májusban elrendelte a vízhiányos időszakot, ilyen esetekben pedig vízjogi engedély nélkül is öntözhetnek a gazdák – hangsúlyozta a szakember. Ennek ellentmond – mesélte el a Vízgazdálkodási Társulás igazgatója -, hogy nemrégiben Makón járt, ahol kérdésére kiderült, hogy azon a vidéken egyetlen vízigény sem futott be a gazdáktól. Ezt pedig a megkérdezett gazdák azzal magyarázták, hogy a döntéseket, hogy mit termelnek, ősszel kell meghozni, a legtöbben pedig akkor arra álltak rá, hogy úgysem lesz víz. Vagyis most már hiába juttatnánk nekik vizet, nincsenek rá felkészülve. Szervezési dolgokon kellene tehát változtatni – állítja Balla Iván.
A csatornákat fel kellene tölteni
Bár ideális állapot lenne, és a klímaváltozás is azt követelné meg, hogy a csatornákat föltöltse az állam, ez óriási összegbe kerülne.
Nagy kérdés, hogyan lehetne bekapcsolni ebbe a napenergiát. Kitörési pont lehet, hogy az energiaügyi minisztériumhoz kerülnek a vízügyek, hiszen ez a két érdekeltség így talán hamarabb fog találkozni
– véli a vízügyi szakember, aki szerint
ha a csatornák föl vannak töltve, akkor öntözés nélkül is látható változás történik a növényzetben 100-150 méteres körön belül.
A „szürke vizek”
Uniós program a természetközeli vízmegtartás, ennek keretében a Homokhátságon öt településen határában épült, illetve fog épülni víztározó, amelybe az időnként nagy mennyiségben lehulló csapadékot el lehet vezetni – illetve a használati vizet megtartani – és nem kell levezetni a főgyűjtőbe, elvezetve a déli országhatáron túlra – emelte ki Balla Iván. Ruzsában például tisztított szennyvizet tartottak meg egy tározóban, és ennek 100-150 méteres körzetében szebb volt a kukorica, mit másfelé.
Összegzés és jövőkép
A helyzet odáig fajult, hogy megkerülhetetlen lett a vízkérdés – a klímaválság és a vízhiány nem fikció, hanem itt van a nyakunkon.
A cél egyrészről az, hogy a vízkészleteinket részben megtartsuk, illetve hogy fölkészüljünk arra, hogyan tudjuk a folyók vízkészleteit visszajuttatni a mezőgazdasági területekre, és azt jól hasznosítani.
Költséghatékony fejlesztésekben kell gondolkodni, tehát ha például feltöltjük és elvisszük a csatornát öt kilométerre, akkor ott jobbról-balról minden gazdának öntözni kell, mert csak akkor kicsi a vízveszteség, és hatékonyabb a beruházás megtérülése.
Mindenképpen súlyos milliárdokról van szó, és sok terv, koncepció létezik a helyzet megoldására – igaz, sok minden eddig nem történt
– összegzett a szakember.
Hozzászólások lezárva.