SZTE klímakutatója: „Elképzelhetlenül drasztikus változás előtt állunk”

Az Európai Unió klímaváltozást figyelő szolgálata, a Copernicus nemrégiben publikálta, hogy a 2024-es év volt a legmelegebb a feljegyzések kezdete óta. Gál Tamással, a Szegedi Tudományegyetem klímakutató tanszékvezető egyetemi tanárával a VTV Időben című műsorában ennek kapcsán beszélgettünk. A szakember elmondta, történelmi pillanat a mostani, mivel elértük a másfél fokos átlaghőmérséklet-emelkedést az iparosodás kezdetéhez viszonyítva. Pánikra egyelőre nincsen ok, de ha nem tudunk változtatni, az évszázad közepére drasztikus klímaváltozással kell szembesülnünk.

A nemzetközi egyezmények mind azt célozzák, hogy az évszázad végére ne lépjük át a másfél fokos melegedést. Ez ugyanis egy billenőpont, ezen a határon felül indulnak el a drasztikus, megjósolhatatlan folyamatok. Elemi érdekünk, hogy ezt a másfél fokot ne haladjuk meg – hangsúlyozta a kutató, hozzátéve, az idei volt az első év, amikor ez megtörtént, 1,6 °C volt a melegedés mértéke.

Hozzátette,

pánikra nincsen ok, hiszen a másfél fokot harminc év átlagában kell tekinteni, de már most ízelítőt kaptunk abból, milyen évek következhetnek.

Egymás után jönnek a valaha volt legmelegebb évek

Az elmúlt tíz évből nyolc – a feljegyzések kezdete óta ismert tapasztalatok alapján – a legmelegebb kategóriába esik. Egy trendforduló látszik az eddigiekhez képest, tehát egy jóval melegebb szakaszba válthat át az időjárás – az elmúlt két év extrém gyors melegedést mutat – figyelmeztetett a klímakutató. Ahogy elmondta, az emberek nem magát a felmelegedést tapasztalják, hanem a klímaváltozás hatásait. Ilyen volt például nemrégiben a Los Angeles-i tűzvész, vagy néhány hónappal ezelőtt a spanyolországi villámárvíz is. Az időjárási szélsőségek magyarázata az, hogy a légkörben több az energia, így több vízgőz párolog bele. Ezért könnyebben alakulhatnak ki árvizek is. Los Angelesben a tűzvész ráadásul egy 100 km/h-s széllel társult, ami még inkább nehezítette a tűz megfékezését.

Mi a helyzet Magyarországon és a Dél-Alföldön?

A magyarországi középhőmérsékleteknél azt lehet látni, hogy amíg a ’60-as években a Dél-Alföldön a 11 fok körüli átlaghőmérséklet volt a normális, ez mára csak az ország legnyugatabbi és legészakabbi területeire jellemző.

A klímakutató kiemelte, Magyarország jobban melegszik, mint a világátlag, nálunk már bőven 1,5 fölött volt a melegedés az elmúlt száz évben is. A jövőben is nekünk kell leginkább felkészülnünk az extrém melegre és a hőhullámokra.

Mi a helyzet a csapadékkal?

A hőmérséklet-emelkedés miatt kiszámíthatatlanabbá vált az időjárás a Kárpát-medencében. Hideg- és melegbeáramlások váltogatják egymást, elmarad a nagytérségű csapadék, csak helyi szinten esik számottevő mennyiség. Ha pedig télen sem esik elég csapadék, akkor a tavaszi-nyári sem lesz elég lenni ahhoz, hogy a talajból legyen forrása a víznek. Ennek köszönhető a szárazság – amely a hőhullámmal együtt azért jelent gondot, mert minél melegebb a levegő, annál jobban tud párologtatni – magyarázta Gál Tamás.

A mezőgazdaság ennek a fő elszenvedője.

A Dél-Alföldön az állandósult aszály miatt a termésátlagok úgy jönnek ki, hogy lassan nem éri meg termeszteni. Vagy csak öntözéssel, ami viszont iszonyatos ráfordítással jár. Ennek ellenére az öntözés lehet az Alföld jelentős részén az egyetlen megoldás arra, hogy tovább lehessen folytatni a szántóföldi művelést

– vázolta a kutató.

A klímakutató szerint a Tisza lehetne ennek a forrása, bár a vízhozama kiszámíthatatlan. Lehet, hogy egy éven belül hatalmas aszály, majd villámárvizek váltják egymást, így nem lehet a folyókra hagyatkozni. Gál Tamás szerint ezért az aszályra inkább az eső beszivárogtatása lehet a megoldás, vagyis az, hogy a lehullott csapadék maradjon a földeken.

Kiemelte, hosszú távon az látszik, hogy a csapadék mennyisége nem annyira változik, inkább az eloszlása, vagyis kevesebb napon esik, viszont amikor igen, akkor nagyobb mennyiségű.

A kutató arra a sokakat foglalkoztató kérdésre is kitért, miért nem esik már mifelénk telente hó. Elmondta, ez is a szélsőségesség miatt van, illetve azért, mert egyre ritkább a nagy hideg. Így ha esik is hó, inkább csak lepelmennyiség, és nem marad meg sokáig.

A folyamat abba az irányba vezet, hogy a szilárd csapadékot elfelejthetjük a dél-alföldi területen, tehát egy hóágyú, vagy kis utazás biztos kell majd, hogy valaki szánkózhasson.

A Dél-Alföldön nem luxus, hanem kényszer a klíma

A városokban fokozottan érvényesül a felmelegedés hatása, mert az épületek miatt nyaranta éjszaka sem tud lehűlni a levegő. Az elmúlt évben 44 olyan napot mértek Szegeden, ami másodfokú hőségriasztásnak felel meg. Ehhez muszáj alkalmazkodni, ezért már nem számít luxusnak az épületek hűtése. Főleg idősebbek esetében komoly egészségügyi kockázattal jár a hűtés, ezért a klímázás elkerülhetetlen – mutatott rá a tanszékvezető kutató.

Na de mi a helyzet az Észak-Atlanti bukóáramlással?

Az 1,5 fokos melegedés azt is jelenti, hogy egy-két klímafordulópont aktivizálódik – ezek egyike az észak-atlanti bukóáramlás, amely a Földet körülölelő áramlási rendszer, és a hőelosztásért felel. Európának plusz hőt jelent, ami meleg tengeráramlások formájában érkezik, és a nap energiájához viszonyítva – egy nyári napot tekintve – mennyiségben még annak negyedét hozzáteszi. Vagyis nálunk is sokkal hidegebb lenne, ha nem lenne ez az áramlás.

Az összefüggést a kutató így írta le: A klímaváltozás hatására a grönlandi jégtakaró olvad, így rengeteg édesvíz jut a tengerekbe, amely hígítja az óceánvizet, a csökkent sótartalmú víz miatt a süllyedés megáll, az áramlási rendszer összeomlik.

A plusz hő, amit Európa eddig kapott, el fog tűnni, és Európa vissza fog hűlni.

A Föld ettől még tovább melegszik, a lehűlés csak lokális lesz.

Tőlünk északabbra a középhőmérséklet nyolc fokkal fog csökkenni, vagyis Anglia, Dél-Norvégia, vagy Svédország olyan lesz mint Alaszka.

Tőlünk délre pedig folytatódik a melegedés, a mediterrán térség ugyanúgy melegszik majd, ahogy eddig.

És nálunk?

Valahol a Magyarország sávjában lesz egy olyan terület, hogy tőlünk északabbra extrém módon lehűl, tőlünk délre melegszik tovább – mi pedig pont ott leszünk, ahol az észak-déli beáramlások lesznek.

Az a szélsőségesség, amit eddig tapasztaltunk, semmi ahhoz képest, ami akkor lesz, ha ez az áramlás leáll. Átmeneti évszakban így elképzelhető lesz az is, hogy adott esetben egy hőségriasztást olyan napok váltanak, amikor akár mínusz fokok lesznek. Ehhez nem fogunk tudni alkalmazkodni.

Ha elérjük a fordulópontot, akkor itt Európában sem tudunk alkalmazkodni, de a monszun felborulása miatt Indiában, Kína egy részében, Afrikában elmarad jelentős mennyiségű csapadék, így több milliárd embernek gyakorlatilag nem lesz mit ennie.

Mindenképp el kell kerülnünk, hogy leálljon az áramlat – modellkísérletek alapján ez egy tíz-húsz éves folyamat, a kutatók nem biztosak abban, hogy megindult-e már.

Ehhez persze politikai akarat is kell, azonban a kutató szerint ha a politikusok azt érzik, hogy az embereknek fontos, hogy élhető éghajlat legyen, akkor a döntéshozóknak is fontos lesz. Gál Tamás klímakutató mindenesetre úgy látja,

az emberek egyre inkább tudatában vannak, hogy itt egy nagyon súlyos problémával nézünk szembe, viszont a megoldás kulcsa nálunk van, hiszen az egész éghajlatváltozást a mi fogyasztásunk, túlfogyasztásunk okozza.

Az Időben vonatkozó adását alább tekinthetik meg: