Szoros kapcsolat Vásárhely és a Délvidék között – a két világháború közötti irodalmukba kaphattak betekintést

A két világháború közötti délvidéki magyar irodalomba kaptak bepillantást az érdeklődők a városi könyvtárban. Erre az alkalomra Zentáról érkezett delegáció, abból a városól, amely Hódmezővásárhellyel már a 60-as évektől kezdve kapcsoltot ápol. A hidat kezdetben a művészek jelentették, majd a találkozási pontok tovább szélesedtek és mára szoros testvérvárosi viszony fűzi egymáshoz a két települést.

Folytatódott a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület Idéző című irodalomtörténeti előadássorozata tegnap a könyvtárban. A zentai vendégek azért érkeztek Hódmezővásárhelyre, hogy a két világháború közötti, délvidéki magyar irodalomba engedjenek bepillantást.

Az elcsatolás előtt nem volt ennek a területnek egy közös szellemisége, volt zombori, szabadkai, újvidéki, becskereki központ, de azok mind Budapestre figyeltek. Amikor meghúzták a demarkációs vonala, évekig nem lehetett kapcsolatot tartani. Nagyon érdekes, hogy idegenek teremtették meg a délvidéki irodalmat, méghozzá pécsi menekültek, nyilatkozta a Vásárhelyi TV-nek Vicei Károly zentai író.

Közülük a legrátermettebb Csuka Zoltán volt, aki a stafétabotot már az odavalósi Szenteleki Kornélnak adta át-elevenítette fel a múltat Vicei Károly, majd hozzátette: a vezéralakok idejében több mint 40 magyar lap működött a Délvidéken. Zenta és Hódmezővásárhely több mint fél évszázados kapcsolatát is a művészet indította el, azzal az előzménnyel, hogy az 1952-ben megalakult a zentai Művésztelep.

Kiépült egy olyan kapcsolat 1968-ban, amely átnyúlt az országhatárokon. Ez indította meg a két város közötti kapcsolatot, akkora már harmadjára találkoztak a felek. Ez az egész Kárpát-medencében példanélküli volt, tudniillik hogy az anyaország és az elcsatolt területek egy-egy városa találkozzon, mesélte el Tari László, zentai helytörténeti kutató.

2016-ban ünnepelte 50 éves kapcsolatát Zenta és Hódmezővásárhely. Mivel korábban ezt nem szentesítette semmilyen okirat, ezért akkor hivatalosan is rögzítették a két alföldi település testvérvárosi státuszát, ami mai is töretlen, és nemcsak a művészetek terén.