Szegeden találkozott Márki-Zay Péter, Lengyel Róbert és Botka László

A találkozásról Lengyel Róbert számolt be.

Az ellenzéki közös program rendészeti fejezetének kidolgozására anno dr. Márki-Zay Péter kérte fel Siófók polgármesterét, ,,így ennek a csúfos vereségnek, még ha közvetetten is, de magam is a részese lettem” – írta oldalán. Továbbra is azt gondolja, a rendészeti szerveknek nyújtott kínálatuk valóban egy szakmailag megalapozott, jó alternatíva volt és jövőképet adott volna az egyenruhásoknak.

Emlékeztetett, amikor Vona Gábor kiszállt a politika élvonalából, neki is hátat fordított egy jó csomó, korábbi „harcostárs” és Márki-Zay Péter sorsa is ez lett. Lengyel a mai napig tartja a kapcsolatot Vona Gáborral is és Márki-Zaynak sem fog hátat fordítani.

Utóbbival most újra találkozott és leültek egy baráti beszélgetésre. ,,Ránk fért kicsit kielemezni az elmúlt időszakot és a jelent, vizionálni egy más fajta jövőt. De nem kettesben, hanem hármasban beszélgettünk. Ha arra járok, dr. Botka László szegedi polgármestert is mindig meglátogatom. Nagyon sikeres városvezető, a Fidesz számára is teljesen kibillenthetetlen sok ciklus óta, odafigyelek mindig azokra, amiket mond, tesz. Barátságos hangulat, építő gondolatok és elszomorító megállapítások is. Köszönöm mindkettőjüknek ezt a szép és tartalmas napot.” – fogalmazott Siófok első embere.

Bejegyzését úgy zárja: ,,Eemberek milliói ábrándultak ki mára Magyarországon a politikából és az élvonal parlamenti politikusaiból is, színektől függetlenül. De azért szép számmal akadnak – szintén színektől függetlenül – olyan településvezetők, akik ebben a posványban is megőrizték emberségüket, őszintén tudnak egymás szemébe nézni, kezet fogni egymással és adnak még mindig, e reménytelennek tűnő helyzetben is, némi reményt e nemzetnek.”mberek milliói ábrándultak ki mára Magyarországon a politikából és az élvonal parlamenti politikusaiból is, színektől függetlenül. De azért szép számmal akadnak – szintén színektől függetlenül – olyan településvezetők, akik ebben a posványban is megőrizték emberségüket, őszintén tudnak egymás szemébe nézni, kezet fogni egymással és adnak még mindig, e reménytelennek tűnő helyzetben is, némi reményt e nemzetnek.”