Minden eddiginél nagyobb tömeget vonzottak a maszkosok, akik a Csúcsi Olvasókörtől a Szent István térre vonultak rettentő maskaráikban. Ott táncoltak, majd elégették a kiszebábot, elűzve ezzel a telet.
Százak toporogtak ma kora délután a Csúcsi Olvasókör előtt, illetve a közelében, hogy végre megpillantsák a rémítő maszkokba és bundába öltözött mohácsi busókat. A gyerekek kezében folyamatosan csattogtak a kereplők, a nagyobbak mobiltelefonnal készültek fotókat csinálni a maszkosokról. Kisvártatva fel is tűntek a busók, s sokak meglepetésére lányok-asszonyok is voltak köztük, egyikük dudát fújt, a másikuk babakocsit tolt.
A várakozó tömegben pedig akadt olyan idős(ebb) néni, aki a dudaszóra de főleg a váratlan megszólaló hangos kereplőcsattogásra bizony önkéntelenül keresztet vetett.
A tömeg a maszkosok után besorolt a menetbe, mely a helyi polgárőrök autóját követve meg sem állt a Szent István térig.
A busókat ekkorra már izgatottan vette körül a majd ezres tömeg, s aki nem fért a közelükbe, azt a templom lépcsőjéről nézte – akadt, aki színházi látcső segítségével – a táncukat, majd azt, ahogy elég a szalmából készített kiszebáb. Persze a busók a menet során sorra megszorongatták a szemrevalóbb lányokat, s fotózkodtak a kisebb-nagyobb gyerekekkel.
– Nem szabad zokon venni, hogy ilyenkor megölelgetjük a lányokat, hiszen ez egy tavaszváró, télűző, termékenységvarázsló ünnep. Ezért van az, hogy a busók megszeretgetik a fehérnépet. Ezt ne vegyék rossz néven, örüljenek a nők annak, hogy mi megöleljük, megtáncoltatjuk őket, mert ez erről szól. Egyébként negyedik alkalommal kaptunk meghívást és nagyon szívesen jöttünk el Hódmezővásárhelyre. A busójárás egyébként olyan hungarikum, mint például a gyulai kolbász – mondta Eisler József hagyományőrző, aki önmagának és a fiának is maga faragta a maszkot.
– Az első év volt a vízválasztó, akkor nagyon nagy sikert arattak a mohácsi busók. Többen várták a következő évben őket, mert az előző alkalomról lemaradtak. A Csúcsi Olvasókörben fontosnak tartjuk, hogy a farsangi hagyományok közé és az olvasókör életébe a busó hagyományokat is beépítsük – árulta el Galambos Kornélné, az olvasókör vezetőségi tagja, a busójárás szervezője.
Bár az első busófesztivált még az olvasókör udvarán rendezték, mára ez igazi városi népünnepéllyé vált. És igazi, sokáig emlegethető élménnyé azok számára, akik végig kísérték, vagy csak a Szent István téren várták a menetet.
– Igaziból még sosem láttam busójárást, pedig tényleg nagy élmény, nem is ijedtem meg tőlük – árulta el a még alsós Kenéz Vivien, aki édesapjával együtt a Szent István téren várta a menetet.
Hozzászólások lezárva.