Száz éve vásárhelyi szerző darabjával nyitotta meg évadját a vásárhelyi Nyári Színkör

A jeles évfordulóra emlékezve tartott performanszt a népkerti emlékoszlopnál Hegyi Endre fényképész fotográfiai emlékek gyűjtője és Ditrói Zoltán előadó, aki felmenői rendszeres látogatói voltak a Nyári Színkör előadásainak, sőt egyikőjük játszott is a színkörben.

Negyvenfilléres, de 2 koronás jeggyel is be lehetett menni 1924. június 24-én este 7 órától a vásárhelyi Erzsébet Népkertben 1989 óta álló Nyári Színkör a Vigalmi Bizottság által létrehozott/támogatott műkedvelő előadására, Tóth Sándor (írta és zenével ellátta): A Család becsülete című háromfelvonásos vígjátékára. A pontos dátumot és szereposztást a (sokat sejtetően): A pálinka címkéjű album tartalmazza, melyet Hegyi Endre egy szegedi gyűjtővel cserélt , s melyben a színdarab korabeli, kézzel írt szövegkönyve, Tóth Sándor író fényképe és az előadásról szóló újságcikk is található. Ez utóbbiból derült ki, hogy az esős idő ellenére minden jegy elkelt.

– Az albumban található az eredeti szövegkönyv mellett két jegy (a nyomda tévesen 1914-es dátumot nyomott rá, majd ezt valaki kézzel 1924-re javította), a szereposztás és a plakát. Tóth Sándor rajzokkal illusztrálta a színpadi háttérképet és a jeleneteket is, megkönnyítve ezzel Földesi János rendező munkáját. A több, mint négyszáz személyes nézőtér teljesen tele volt nézőkkel – mondta Hegyi Endre. Hozzátette, reméli, nem felejtődik el, hogy 1898 és 1948 között állt a vásárhelyi faszínház, ahogy az sem, hogy azt, a korabeli módos vásárhelyi parasztpolgárság kezdeményezésére építették, s melyben olyan – ma már legendának számító – színészek is felléptek, mint például a vásárhelyi származású Gombos Kati vagy Bessenyei Ferenc.

A táncvigalommal egybekötött műkedvelő előadást egyébként jótékonysági céllal hirdették: mégpedig egy – helyben felállítandó – Rákóczi-szoborra. Hogy ez nem valósult meg, az betudható a hamarosan bekövetkező nagy gazdasági világválságnak, így aki ma Rákóczi-szobrot akar látni, az a szegedi Aradi vértanúk terén teheti azt meg a legközelebb.

Hegyi Endre egyébként a ’48-ban – több színtársulat tiltakozása ellenére – lebontott faszínházról azt olvasta, hogy a faszínház anyaga értékesítéséből akkora összeg folyt be, amekkora fedezte volna az épület felújítási összegét.

A szövegkönyv alapján Takácsiné Farkas Irén, nyugalmazott gimnáziumi tanár írt rövid összefoglalót Ditrói Zoltán előadó olvasta fel. Aki azt is elárulta, hogy bár ő még jócskán nem élt a Nyári Színkör bontása idején, de azért van némi kötődése hozzá: – Nagyapám kisgyerekként járt ebben a színházban, volt, amikor belógott egy-egy előadásra, volt, amikor jegyet is szerzett hozzá. És a dédnagyszüleim is jártak ide. Vannak olyan fényképeim, melyeken nagyapám bátyja, vitéz Ditrói István játszott a színkörben, talán rá is ütöttem.

A Hegyi Endre birtokába került albumban egyébként két másik Tóth Sándor darab is szerepel, hiszen olvasható benne A család becsülete mellett a Hortobágy virága és a Marczi gyerök házasodik is.