Eleink is felettébb szerették a nyári forróságot vízparton tölteni. A vásárhelyiek öt helyszín közül is választhattak, az egyik legkedveltebb Kakasszék volt, nem a véletlen, hanem a víz gyógyhatása miatt. A képen: fürdőzők 1926-ban.
Felettébb szerették a fürdőket a vásárhelyiek már száz évvel ezelőtt is, ráadásul szabadidejük is volt rá, ráadásul nem csak az uraknak. Vásárhely 1926-ben, mint törvényhatósági jogú város kapott a Magyarországnak jutó Speyer-kölcsönből, s a new-yorki bankház pénzéből épült meg a mai városi strandfürdő elődje. Igaz, nem minden huzavona után, hiszen azt erősen ellenezték az újvárosi strand tulajdonosa, dr. Tornyai János orvos nevében, Juhász János, Tunyogi József, Czuczi József, Fejes József, K. Szűcs András, id. Samu Ferenc, Égető János, Ábrahám Imre és Toffler Márton törvényhatósági bizottsági tagok. Beadványukból derült ki, hogy 1929-ban öt nyári fürdője is volt Vásárhelynek, a városi uszoda, a kakasszéki fürdő, a mártélyi, a kishomoki Gaál-féle (ez utóbbi ma a kishomoki polgárőrbázis) és az újvárosi, a Síp utca végén álló 50×18 méteres betonmedencés, majd százkabinos és egy teraszos vendéglővel ellátott. (Ezt 1944-ben egy véletlen lehullt bomba találta telibe és soha nem építették újjá).
A fürdőkultúra még az Osztrák-Magyar Monarchia idején az elsősorban német, cseh, majd fővárosi, illetve szegedi, szabadkai és makói példák nyomán alakult ki Vásárhelyen is. De Kakasszék vonzerejét a vásárhelyiek, az orosháziak és a messzebb élők régebb óta jól ismerték, hiszen a tó gyógyvizében évszázadok óta kerestek enyhet kínjaikra az emberek. Az I. világháború után pedig a sebesültek, a csatákból csonkán hazatértek.
Kakasszéki tóhoz 1926. májusában délvidéki újságírókat hívtak, hogy messze vigyék annak a hírét.
Meg is lett a hatása, a Vásárhelyí Friss Újság Egy nap újságírók között a magyar Lourdesben címmel egyenesen a francia, csodáiról elhíresült zarándokhelyhez hasonlította a Kamocsay Gábor gazdasági tanácsos, fürdőigazgató vezette Kakasszékfürdőt, amely – szintén a beszámoló szerint: Néhány esztendő óta a csonkák és a bénák ezreit gyógyította meg a csodás hatású víz, melynél „egyvelgősebbet” még Sugár Szabó Emese sem kóstolt. (Hogy ki az a Sugár-Szabó Emese a cikkből nem derült ki.)
„Uramisten, mi volna itt azóta, ha a Kakasszék-ér véletlenül nem magyar, hanem mondjuk, német vagy cseh föld öléből szívná tápláló nedveit! Az élelmes vállalkozás az egész világot elárasztó öles plakátjaival már idecsalogatta volna a gyógyulást kereső betegek százait és ezreit, kinevezte volna Kakasszéket a világ leghatásosabb sebészeti gümőkor, reuma, ischiász, izületi gyulladás és a jó Isten tudná még mi elleni gyógyfürdőjének, amely elhomályosítja Lourdes csodatevő erejének százados glóriáját, s királyi gőggel tér napirendre a francia Bereck-Sur-Mer tudományos legendája felett…” – ragadtatta el magát a korabeli újságíró, aki leginkább a csonttuberkolózisban szenvedő betegeknek ajánlaná a víz gyógyhatását.
Néhány nappal később jégverés pusztította el a termést Vásárhelykutas térségében 6 kilométeres sávban. A Vásárhelyi Friss Újság ebből is különleges hírt készített: „Egészen különös és groteszk eredménnyel járt a jégverés Kakasszékfürdőn. Steiner Ferenc, a fürdővendéglő élelmes bérlője a mogyoró nagyságú, sűrű jeget egyszerűen összesöpörtette és tároltatta. Kakasszékfürdő urnapi vendégei égi jéggel hűtött sört ittak és megállapították, hogy az semmivel sem marad el a Tiszából darabolt vagy mesterségesen gyártott jég mögött. Szomorú, de igaz, hogy a környékbeli magyarok olyan sörből merítik a vigasztalást, a természet csapása miatt, melyet a vetésüket elpusztító jéggel hűtöttek be.”
A kakasszéki tó helyett mára a szomszédos Gyopáros vált a környék legnépszerűbb fürdőjévé, de a kakasszéki gyógyvíz ma is a betegeket szolgálja. Lévén az egykori – persze az idők folyamán jelentősen átalakított – fürdőépületben ma is gyógyintézet, azaz a Hódmezővásárhelyi – Makói Egészségügyi Ellátó Központ Rehabilitációs Osztálya működik.
Hozzászólások lezárva.