Sokba kerülhet a magyarok pénztárcájának a Lázár János által is beharangozott egyik terv

Korábban mi is írtunk arról, hogy Lázár János egy agráriumról szóló online konferencián arról beszélt, hogy az elkövetkező 10 év az utolsó esélyünk arra, hogy Magyarországon létrejöjjön az erős, önellátásra képes mezőgazdaság, a korszerű feldolgozóipar és élelmiszer-termelés. Bejelentette azt is, hogy kvázi hadat üzennek a kiskereskedelmi multiknak, és egyfajta protekcionista politikát kívánnak majd folytatni az elkövetkezendő tíz évben. A G7 portál összeállítást és elemzést készített a várható hatásokról és a jelenlegi vásárlási szokásokról, valamint az árakról, és arra jutott, sokba kerülne a magyaroknak a külföldi multik kiszorítása.

A G7 azt írja, hogy az Orbán kormánynak már egy évtizede deklarált célja, hogy a kiskereskedelmi hálózatok piacán a magyarok részaránya 50 százalék fölé emelkedjen. Ez azonban a portál meglátása szerint mégsem emelkedéssel érhető el, hanem a külföldi tulajdonú láncok adminisztratív visszaszorításával. A kormányzat ugyanis inkább ezzel van elfoglalva és nem a magyar láncok fejlesztésével.

A magyar vásárlók többsége továbbra is brit vagy francia hipermarketbe, német diszkontba és osztrák hátterű szupermarketbe jár, szól a megállapítás. Ráadásul a három német hátterű diszkont népszerűsége folyamatosan nő a vásárlók körében.

A cikk arra, a bevallásuk szerint sem könnyű feladatra vállalkozott, hogy összehasonlítsa a három nagy német lánc (Aldi, Penny, Lidl) bizonyos mutatóit három magyar élelmiszerlánccal (CBA, Reál, Coop).

Az egy boltra jutó éves kiskereskedelmi árbevétel tekintetében, ami azt mutatja meg, hogy egy boltban egy évben átlagosan mekkora nettó bevétel keletkezik, a 2016-os mintegy 4-szereshez képest most már 6-szoros a különbség, a német diszkontok javára.

A magyar láncok három év alatt nem tudták növelni az egy boltra jutó kiskereskedelmi árbevételüket, annak ellenére sem, hogy az élelmiszerpiac bővült, és az árak is emelkedtek, derül ki a számításokból.

A második mutató az egy főre számított éves árbevétel. Ezen adatok alapján 2016-ban és 2019-ben is körülbelül hatszoros különbség volt a mutató értékében, azaz a diszkontláncok egy alkalmazottja körülbelül hatszor annyi bevételt „termel”, mint a magyar láncoké.

A harmadik mutató az egy főre jutó személyi ráfordítás. Ez azt jelenti, hogy mennyi pénzt tud fordítani egy lánc az egyes alkalmazottaira, azaz mennyire versenyképes a munkaerőpiacon (mennyivel több bérrel tudja magához vonzani az alkalmazottakat). A G7 számítása szerint három évvel ezelőtt a diszkontok körülbelül 2,5-szer többet költöttek a dolgozóikra, 2019-re ez az arány inkább kétszeresre csökkent, ami arra utalhat, hogy a magyar láncoknál is fel kellett venni a lépést az általános bérnövekedéssel, persze ahogy írják, a különbség azonban még így is nagy.

Végül megnézték azt is, hogy egy találomra kiválasztott magyar lánc üzletében 2021 januárjának végén milyen fogyasztói árak voltak az Aldihoz és a Lidlhez képest. Ezt azért tudták megtenni, mert az elmúlt 12 hónapban folyamatosan monitorozták a két német diszkont bolti árait, egy bizonyos szubjektív módszertan alapján összeállított heti nagy bevásárlási kosárral.

Találomra kiválasztottak egy Príma (CBA) üzletet, és arra jutottak az Aldival és Lidlvel összehasonlítva, hogy a fogyasztói kosarukban jelentős árkülönbségeket eredményeznek. Az általuk mért heti nagy bevásárlás az Aldiban és a Lidlben 2020. január vége óta mindig 15-16 ezer forint között szokott lenni, nagy kilengéseket nem mutat.

A 2021. január végi kosárérték-átlag 15 820 forint volt a két diszkontban, ezzel szemben a Prímában ugyanezért a bevásárlásért 18 047 forintot fizettünk volna. Felhívta a cikk arra is a figyelmet, hogy a Príma milyen jól teljesít zöldségben, az importszezon kellős közepén, januárban.

Persze hozzáteszik, mivel a bevásárlólista szubjektív volt, ezért is nem lehet tökéletes az összehasonlítás.

Az konklúzió szerint a multinacionális cégeknek jóval hatékonyabb működése. Viszont azt is hozzáteszik, hogy két szempontot figyelembe kell venni ezen összehasonlítás során:

• egyrészt a kiskereskedelemben a hatékonyságot a méret alapvetően befolyásolja. Amíg a magyar láncok beszerzései meg sem tudják közelíteni a nemzetközi mennyiségeket, addig nem látszik esélye annak, hogy felvegyék velük a versenyt. Ehhez meglátásuk szerint legalább regionális terjeszkedésen, vagy nagy regionális, határokon átnyúló beszerzési társulásokon keresztül vezethetne az út.
• másrészt a hatékonyságbeli különbség ebben az esetben a fogyasztó pénztárcáján is azonnal meglátszik. Arra jutottak, hogy amennyiben elüldözi a kormány a hatékony szereplőket, akkor a vevőkkel, azaz a lakossággal kell megfinanszíroztatni az ebből adódó magasabb árakat.

A cikk arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi állás szerint a külföldi láncok protekcionista visszaszorítása egy olyan szándékos piactorzítás lenne, amellyel a hatékonyabb szereplők kárára mesterségesen erősítenék a kevésbé hatékony szereplők pozícióját. Ráadásul úgy, hogy hasonló szándéka az Orbán kormánynak már 2010 óta van, ám a hazai szereplők a kedvezőbb környezet ellenére sem látszik, hogy fel tudnák venni a versenyt a külföldi multikkal.

Érdemes elolvasni a teljes cikket, a táblázatokat, amelyet itt tehet meg.