Sokan nem is oda akarták a vásárhelyi városházát, ahova épült, és úgy égett le, hogy az elődök megjósolták

Ismét kivitelezőt keres a patinás épület felújítására az önkormányzat, a majdani nyertesnek egy éve lesz a munkák elvégzésére. 

Nem tett le Hódmezővásárhely vezetése arról, hogy régi pompájában tündököljön ismét a városháza, amelynek alapkövét 130 éve tették le. A napokban újra kiírták a közbeszerzést a torony és az északi homlokzat rekonstrukciójára, az ajánlattevők augusztus 22-ig jelentkezhetnek. Az év eleji versenyeztetés során csak egy társaság kapott az alkalmon, de ők is olyan magas árat jelöltek meg, ami többszöröse volt a település 2022. évi költségvetésében erre a célra elkülönített keretnek. Ha ezúttal eredményesen zárul a tender, a munkák elvégzésére egy évet kap a nyertes vállalkozás, ami azt jelenti, hogy fennállásának 130-ik évfordulójára – a helytartóságot 1894 januárjában avatták fel – megújulhat a város legékesebb palotájának tornya és frontja. 

Hetek

Akadtak néhányan viszont, akik nem szerették volna, hogy azok a falak, amik ma Kossuth teret szegélyezik, ott magasodjanak. 1892 tavaszán, mikor a földmunkák már a befejezésnél tartottak, és az alapkőletétel napja közeledett, különös mozgalom kapott szárnyra Vásárhelyen. A Vásárhely és Vidéke című lap korabeli beszámolója szerint az építés megakadályozása végett többen szervezkedésbe kezdtek. Az új városháza helyét különösen amiatt kifogásolták, hogy az nem a város közepén, a tágas vásártéren, hanem a szűk tóparton, ingadozásnak, süllyedésnek kitett talajon épül, kitéve egy esetleges háború idején az ellenség sikeres ostromának is. Hovatovább azzal is előhozakodtak, hogy a város addigi kiadásai nem vesznek kárba, mert a kisajátított területen felépülhet a jövő század díszes színháza. Annyira komolyan gondolták a küllőakasztást, hogy a mozgalmárok közül hét atyafi ez ügyben beutazott Szegedre, s ott egy igen előkelő ügyvéd tanácsát és támogatását kérte a további teendőkre nézve. Az újság némi éllel azt is megírta, hogy a jogász „megkínálta a hét tagú deputációt illatos szivarokkal s azt mondta, hogy csak utazzanak szép csendesen haza, mert az új városháza építése a kijelölt helyen már olyan bizonyos és bevégzett dolog, melyen segíteni már nem lehet, nem is szükséges, de még ha lehetne is, az eddig történt lépések valami 80 ezer forintocskájába kerülnének a városnak.”

Tűzhely

Ezek után elült az aknamunka, az ünnepélyes alapkőletételen azonban különös dolgot említett az akkori polgármester, dr. Baksa Lajos, és szavai az utókor számára jóslatként csenghetnek. Azt mondta beszédében Vásárhely első embere, hogy „a város jelentőségéhez és tekintélyéhez méltó s a kor igényeinek megfelelő tűzhelyet emel.” Hogy miért „tűzhelyet” mondott, nem tudni, az ugyanakkor mindenképp bevésődhetett az elődök emlékezetébe, hogy 1829-ben tűz pusztította el a település nagy részét, a szentesi utca végétől le a tóig, és akkor az 1892-ben elbontott városháza is leégett, melyet 1834-ben építtettek fel újra, ugyanazon a helyen, ahol állott, de némi kitoldással. Aztán néhány emberöltővel később, pontosan 1970. szeptember 4-én leégett a mai városháza toronysisakja, majd 1971. március 4-én a tetőszerkezete. 

Zárkő

Amikor manapság a honpolgár betéved ügyet intézni, vagy mindennaposan dolgozni az Ybl Lajos tervezte épületbe, talán nem is sejti, hogy kézközelben mi mindent rejtenek az ódon falak. A Hód-Mező-Vásárhely című lap 1894. január 21-i számában közölték le, hogy az ünnepélyes avatóünnepség végén a közönség a közgyűlési teremből a lépcsőházba vonultak, a melynek egyik jobb oldali oszlopába egy üveg és bádog dobozt helyeztek el, amelyben különböző okiratok voltak, így többek között a városi tisztikar névsora, az 1894. évi költségvetés egy példánya, az 1892. évi polgármesteri jelentés, a rétfelosztás okmánya, az iskolák 1892-93. évi értesítői, az 1848-49-es szabadságharcban résztvevő vásárhelyi honvédek névsora és a régi városháza helyrajza.