Sipos Gazda: adjunk hálát, hogy az időjárás megadta a kenyérnek valót

Augusztus 20-án nem csak a magyar állam születését ünnepeljük, hanem az új kenyér ünnepét is. A sóval együtt az örökkévalóság és a gazdagság fontos szimbóluma lett – hívja fel a figyelmet közösségi oldalán Sipos József, ismert hódmezővásárhelyi növényorvos, agrármérnök.

Sipos Gazda azt írja, a kenyér évezredek óta az emberiség egyik legfontosabb tápláléka. ,,Változik körülöttünk a világ, de ez az ősi, nagy hagyományú táplálék még ma is fontos szerepet játszik több milliárd ember életében.” Ugyanakkor azt tapasztalhatjuk, hogy a kenyér szentségének a tudata elhalványulóban van. Ma sokan turkálnak a kenyérben, válogatnak, kidobják a szemétbe, és elfelejtjük azt, hogy sok millió ember éhesen fog lefeküdni.

A növényorvos emlékeztet arra, a XXI. századi társadalmak emberét sajnos az allergia, ételérzékenység is jellemzi. Vannak olyanok, akik a kenyér helyett sokszor zsemlére vágynak, vagy csipszeket fogyasztanak, de azt is tapasztaljuk, hogy ,,az egészséges búza vagy rozslisztből készült kenyér helyett mindenféle műanyagokkal, adalékokkal és festékekkel rontják kenyereink minőségét.” Régen a kenyér, lisztből és kovászból készült és hagytak elegendő időt arra, hogy megkeljen és megsüljön.

Sipos József felidézte, nagyszüleik a tanyán hagyományosan búzából, vagy rozsból készítették a kenyeret, melyet általában a búbos kemencében szombaton sütöttek. Ez a kenyér nem száradt meg pár nap alatt, így egy teljes hétre elegendőt készítettek belőle. A friss kenyeret mindig előszeretettel ették, mert komoly, nehéz fizikai munkát végeztek.