Sajtófotókon ábrázolták Vásárhely és a megye szocializmuskori mindennapjait a kor legendás fotóriporterei

Két sajtófotós, Liebmann Béla és Enyedi Zoltán fotóriporterek végigfényképezték Vásárhely és a megye szocializmus korának minden jelentős eseményét és rendezvényét. Hogy azok mennyire ábrázolták a valóságot, arról Medgyesi Konstantin (a képen), a Móra Ferenc Múzeum történész-főmuzeológusa tartott érdekes előadást ma délelőtt a Tornyai János Múzeumban.

A Móra Ferenc Múzeum „A képi ábrázolások különbözőségei és hasonlóságai a rákosista, illetve a kádári diktatúra hétköznapjait illusztráló Liebmann-Enyedi fotógyűjteményben” címmel dolgozta fel a Délmagyarország, a Csongrád Megyei Hírlap és a Délvilág két legendás fotóriportere, Liebmann Béla (1899-1996), és Enyedi Zoltán (1939-2009) a múzeumi archívumba került fényképanyagát.

– Liebmann Béla élete filmbe való, végigélte a XX. századot. Amikor kitört az I. világháború, a bátyjait elvitték katonának, de a háború végén neki is be kellett vonulnia. A háborúban egy német katonai kitüntetést kapott. A háború után elkapta a spanyolnáthát. Családja temesvári kötődésű, de Trianon után előbb Makóra, majd Szegedre költöztek. Zsidó származású családja a holokausztot is megszenvedte, hiszen felesége és kislánya odavesztek, ő pedig munkaszolgálatos volt – sorolta Medgyesi Konstantin.

Liebmann Béla – akit a ’30-as években már fotósként ismertek – 1945 januárjában visszatért Szegedre.

– Nagyon sok legenda övezi az életútját, már a Zeppelin felrobbanását ábrázoló fotójától. Hiszen a múzeumban őrzött hagyatéki képei közt olyanok is akadtak, melyeken 1944-ben láthatók a szovjet hadsereg tagjai, csakhogy akkor ő munkaszolgálatosként nem készíthette el ezeket. Amikor kérdezték tőle, hogy ez hogy lehet, azt mondta hogy a képeket, a fényképezőgéppel együtt egy szovjet hírszerző tiszttől vásárolta meg – pálinkáért. Egyébként ezzel a géppel kezdett el fényképezni – osztotta meg a legenda egy részét a történész-muzeológus.

Liebmann Béla az 1945 utáni koalíciós éveket a szegedi kommunista polgármester fotósaként fényképezte végig, de fényképezett a szovjet hadsereg megbízásából is. 1956-ban ott volt a MEFESZ megalakulásánál a Szegedi Egyetem bölcsészkarának Auditórium Maximumában, illetve a forradalom helyszínein. Az ’56-os anyaga azonban úgy került a Móra múzeum birtokába, hogy azt a Belügyminisztériumtól kaptuk meg, nem volt a Liebmann gyűjteményben. Végigfotózta a Kádár korszakot is, s amikor 1980-ben egy balesetben meghalt a második felesége, abbahagyta a fényképezést.

– A makói születésű Enyedi Zoltán, a Csongrád megyei Hírlap, majd Délvilág, Délmagyarország fotóriportere részt vett a makói 1956-os eseményekben, s fotózta is a történteket. Vak folt, hogy az ellene indult eljárás miért ért véget, az biztos, hogy ezt követően vált a rendszer hivatalos fotósává. Direktben nem politizált, de fényképei sok mindent elárultak. 30 ezres, precízen dokumentált hagyatéka első képei 1967-ből származnak, a legutolsók 1999-ben. A két fotós képei alapján a kommunista diktatúra képi kódjait be lehet azonosítani, azaz azt, hogy a fotók teljes egészében ábrázolták-e a valóságot. S ez is dolga a fotótörténetnek, a történelemtudománynak – összegezte Medgyesy Konstantin.

Liebmann Béla fotóriporteri pályája első felvételével kezdődött, ugyanis temesvári házuk kertjében egy Zeppelin léghajtót örökített meg 1919 augusztusában, amely a kattintást követő néhány percen belül lángba borult és lezuhant. A harmincas évektől Szegeden élő Liebmann hetven éven keresztül fényképezett elsősorban színészeket és az irodalom jeleseit, valamint megörökítette a Tisza-parti város mindennapi életét.

Enyedi Zoltán 1960-tól kezdődően megyeszerte járta a kiemelt politikai és közéleti eseményeket, mint a megyei napilap munkatársa. Fotói nemcsak a szegedi múzeum gyűjteményében, valamint a Délmagyarország archívumában, hanem az Emlékpontban is megtalálhatóak.