Kézműves foglalkozásokkal, táncházzal, sütéssel várták az érdeklődőket a tájház udvarán szombaton. Természetesen az ügyességi versenyt követően pünkösdi királyt is választottak.
Terendi Viktória, néprajzkutató-muzeológus megnyitójában ismertette: húsvéthoz az ötvenedik vasárnapra esik pünkösd, így egy mozgó ünnepről van szó. Jézus mennybemenetelét követően a Szentlélek leszállt az apostolokra – erre emlékezünk ilyenkor.
Kifejtette, erőteljes világi jelleg jelenik meg a magyar néphagyományokban. Pünkösdkor bálokat tartottak, szivesen rendeztek országszerte táncos mulatságosokat, ez egy utolsó esemény volt még a nagy mezőgazdasági munkák előtt. A néphagyományok közül legismertebb a királyválasztás, ez a középkorig nyúlik vissza. A feladatok kölönféle erőpróbákat jelentenek. A pünkösdölés hagyománya a lányoknak volt szép ünnepi ceremónia. Ekkor a legszebb ruhájukat magukra öltve, virágot a mellkasukra tűzve vonultak végig a város utcáin és énekkel köszöntötték a település lakóit.
Ismerős lehet a pünkösdi királynéjárás is, bár ez inkább Nyugat-Magyarországon volt jellemző – magyarázta. Iyenkor szintén különböző rigmusokkal, énekekkel egy kislányt neveztek ki királynénak, ő volt felöltöztetve, őt emelték jó magasra. Ennek magyarázata, hogy a kender jó magasra nőjjön.
A család kötelékébe tartozó szokásokról szólva elmondta, pünkösdkor a legszebb virágokat összeszedték a kertből és bevitték a szobába. Hódmezővásárhelyen nem húsvétkor, hanem inkább pünkösdkor vágtak le bárányt, rántva vagy paprikásnak megfőzve fogyasztották. Ahol nem tartottak, ott csirkét vagy galambot főztek ilyen alkalomra. Természetesen kalácsot is sütöttek.
A 19-20. századra Vásárhelyen a pünkösdi bálok voltak jellemzőek. A 18.században az első ilyeneket a céhek tartották, de az még zárt körű volt.
Az idő- és terményjóslás is jellemzi ezt a napot, a népi megfigyelések szerint húsvétkor mindig van eső és napsütés is.
Hozzászólások lezárva.