Programszervezőnek jött, nem törődik a politikával – interjú Megyesi Beátával

Tavaly még a Németh László Városi Könyvtár és Pósa Lajos Gyermekkönyvtár igazgatói posztjáért indult, de akkor nem nyert. Először nem adta be jelentkezését a Tornyai János Múzeum, Könyvtár, Művelődési Központ integrált intézmény pályázatára, majd idén augusztusban gondolta úgy, hogy mégis pályázik. Ezek után november 17-én választotta meg a közgyűlés Megyesi Beátát, 2022. január 1-jei hatállyal. Az új vezetőről annyit lehetett tudni, hogy Szegedről érkezik, 20 évig dolgozott a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár munkatársaként, különböző posztokon és beosztásokban, de 2 évig vezette a röszkei Petőfi Sándor Művelődési Házat és Községi Könyvtárat is. A következő beszélgetés során Megyesi Beátától a szakmai életútja mellett a terveiről is érdeklődtünk.

Hódpress: A közgyűlési bemutatkozás jóval rövidebb volt és az idő szűkebb volta miatt törvényszerűen kevésbé lehetett alapos. Mit kell tudni a szakmai életútjáról?

M. B: Dolgoztam, mint pedagógus, majd a makói könyvtárba helyezkedtem el, de ez rövid ideig tartott. Ami szakmailag érdekesebb, hogy a Somogyi Könyvtárban dolgoztam 20 évig, ebből 10 évet a Petőfitelepi fiókkönyvtárban, amelynek vezetője voltam. A kislányom születését követően 2012-18 között a fiókhálózat osztályvezető-helyettese lettem. Meg kell említenem egykori vezetőm, Palánkainé Sebők Zsuzsanna, valamint Andóczi Balogh Éva, a könyvtár Pr-vezetőjének a nevét. Utóbbi mellett különösen sokat tanultam a programszervezésről, ő szervezte, sőt, ha a vírus nem szól közbe, szervezi is az Ünnepi Könyvhetet Szegeden. Mellette én végeztem a munka operatív részét és többek között kidolgoztuk a fiókkönyvtárközi kölcsönzés módszerét is, ami igen nagy munka volt.
Emellett oktattam a Somogyi Könyvtár akkreditált segédkönyvtáros képzésen, a hátrányos helyzetű olvasók olvasási szokásai és az állományellenőrzés volt ennek a témája.
Több projektcsoportban is részt vettem a Somogyi Könyvtárban, továbbá számos pályázat megírásában, lebonyolításában vállaltam szerepet. Előadásokat tartottam, foglalkozásokat vezettem le, de egy másik pályázati program keretén belül látássérülteknek szerveztem programokat. Szintén büszke vagyok arra, hogy részt vehettem a családbarát pályázatban is, melyhez kapcsolódóan ajánló bibliográfiát is készítettem. A felsorolás pedig nem teljes.

Úgy éreztem, hogy az évek során szereztem annyi szakmai tapasztalatot, hogy el merjek indulni a hódmezővásárhelyi megmérettetésen.

H: Azért a Somogyi után még nem egyből Hódmezővásárhelyre vezetett az útja.

M. B: Valóban nem. Vezettem Röszkén a helyi Petőfi Sándor Művelődési Ház és Községi Könyvtárat. Ám hiába a tapasztalat, nem volt közművelődési végzettségem. A Nemzeti Művelődési Intézet a megyében is szervezett egy 10 hónapos Közművelődési és közönségkapcsolati szakember képzést, amit elvégeztem, így hivatalosan is közönségkapcsolati szakember vagyok. Egyébként is jellemző rám, hogy egész életem során képeztem magam.

H: Szerdán volt a közgyűlés, elég friss a kinevezése. Említette, hogy mindenképpen szeretné felmérni Hódmezővásárhelyet, a helyi civileket, egyesületeket.

M. B: Hadd kezdjem azzal, hogy amikor erre a már fentebb említett közművelődési és közönségkapcsolati szakember képzésre jártam, akkor az egyik oktatóm olyan lelkesen adta elő az ifjúsági témát, hogy amikor a záródolgozatunkat meg kellett írni, akkor számomra nem is volt kérdés, hogy az ifjúság bevonzása a művelődési házakba lesz az, amiről az én dolgozatom szólni fog, ugyanis ezt a kérdést elsődleges fontosságúnak tartom.

H: A gyerekek lesznek tehát a vezetői programjának a középpontjában?

M. B: A gyerekek és a családok, így pontosabb talán. A kulturális intézmények ifjúsági-, és gyermekprogramokkal való megtöltése prioritást élvez számomra. Lelkesedéssel töltött el, amikor megtudtam, hogy itt nem olyan régen nyílt egy Ifjúsági Klub, ez nagyon jó irány. Fontos, hogy minél több gyermek jöjjön el a különböző programokra. Jómagam is egyből elkezdtem ötletelni, mi kellene nekik, milyen eseményeket, milyen klubokat tudnék szervezni számukra. Úgy érzem, az ifjúsági korosztállyal könnyen megértetem magam, fontos, hogy közvetlenül hallgassuk meg őket, hogy mit szeretnének, mert nem igaz, hogy csak a digitális világ érdekli őket. Természetesen az is, és be is kell építeni a programokba, de nem kizárólag. Hogy egy példát említsek, digitális applikációkkal a gyerekeket meg lehet ismertetni az intézményeinkkel. Így a későbbiekben nagyobb az esélye, hogy személyesen is betérnek majd hozzánk. A fiatalokat tehát aktívan be kell vonni a programokba, emellett önkéntességre is kell ösztönözni őket.

Úgy látom, hogy több program jelenleg is megvalósul, mint például az idegen nyelvek tanítása, és a Vásárhelyi Ifjúsági Klub is számos előremutató programot szervez ennek a korosztálynak.

H: Két esetben nagyon nehéz új emberként átvenni egy intézmény vezetését: először is akkor, hogyha káoszos a rendszer, és valami alapvetően új alapokról kellene kezdeni. Másrészt viszont az is nehéz, hogyha egy jól bejáratott, működő szisztémát kell átvenni. Kívülállóként nekem úgy tűnik, a könyvtár, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ, a Tornyai János Múzeum ez utóbbi kategóriába tartozik.

M. B: Ezt én is pontosan így látom, hogy szakmailag felkészült munkatársak dolgoznak mindegyik helyen. Az egyes intézmények vezetése is kiváló, jelentős változásra nem lesz szükség.

H: Ezek szerint tervez valamilyen változást?

M. B: Személyit nem, arculati és némi strukturális változtatást szeretnék, hiszen az intézményrendszer is átalakul, így ez mindenképpen szükséges. Egy új, közös honlapot képzelek el, egységes logóval és hogy így egységesen menjenek ki például a sajtómegjelenések, a meghívók.

H: Azt megjegyzem, ezek színvonalával és alaposságával most sincs semmi probléma.

M. B: Viszont az új, egységes arculat fontos lesz. A honlap azért lényeges, hogy az érdeklődő mindent egy helyen, illetve könnyen megtaláljon a programjaink, kiállításaink közül. Ezek még tervek, ezért projektcsoportokat is létrehoznék. Terveim szerint minden héten a vezetők leülnének közösen és tájékoztatnánk egymást az aktualitásokról. De emellett külön csoport lenne a pályázatírásnak, a menedzsmentnek és a pr-nak is.

Mindezek ellenére azt hozzátenném, olyan nincs, hogy egy művelődési házat ne lehessen még teljesebben kihasználni.

Éppen ezért, bár látom, hogy kiváló színházi előadások jönnek Vásárhelyre, és itt is van egy remek Bessenyei Színkör, de a Nemzeti Művelődési Intézet keretében például megismerkedtem az úgynevezett Pajta-programmal, amelynek keretében amatőr társulatok jöttek létre, és őket úgyszintén nagyon szívesen elhívnám a BFMK színháztermébe, ahol minden feltétel adott a jó színdarabhoz, technikai értelemben.

H: Mint egykori könyvtáros, mi a véleménye a Németh László Városi Könyvtár és Pósa Lajos Gyermekkönyvtár munkájáról, volt-e ideje ezt áttekinteni?

M. B: Régóta jó a kapcsolatom az itteni könyvtárosokkal. Domjánné Szénási Editet kiváló szakembernek tartom, és a könyvtár több dolgozójával is találkoztam már, továbbképzésekre mindannyian rendszeresen járunk. Tervezem, hogy szorosabbra fűzzük a kapcsolatot a Somogyi Könyvtárral, mert továbbra is úgy gondolom, tőlük sokat tanulhatunk továbbképzéseken.

A Németh László Városi Könyvtárban nagyon magas szintű szakmai munka folyik. Az, hogy mobilapplikációval hosszabbítják meg a kölcsönzést, szenzációs, az olvasóköreik is példamutatóan működnek. Amit látok, hogy a Pósa Lajos Gyermekkönyvtári részt egy picit erősíteném, és ebben jelenthet óriási segítséget a Somogyi. Ilyen irányú továbbképzésekre szívesen biztosítanék lehetőséget a kollégáknak a jövőben.

Szükség van a folyamatos továbbképzésre.

H: A Tornyai János Múzeumról is sikerült tájékozódnia?

M. B: Azt el kell mondanom, hogy a pályázatra rengeteget készültem, és próbáltam minél többet megtudni a Múzeumról, valamint annak telephelyeiről is. Azt látom a Tornyaival kapcsolatban, hogy az Őszi Tárlat és az egyéb az időszaki kiállítások tekintetében nagyon erős ez az intézmény. Én még több kiállítást szeretnék látni, és ha ezekre nincs elég hely, vagy nem tudjuk megmutatni a közönségnek, akkor legyenek virtuálisak.

Szeretném azt is, hogy esetleg több, intézmények közötti előadás legyen, például múzeumi szakemberek jöjjenek többször a BFMK-ba, ezzel is minél többen, szélesebb körben hallgassák meg az előadásaikat.

H: Kikkel szeretne Hódmezővásárhelyen, a munkához kapcsolódóan először találkozni?

M. B: Valamennyi intézményben a jövőbeli kollégáimmal, de egyből utána jönnek majd a civil szervezetek, az olvasókörök, és ki ne hagyjam az oktatási intézményeket, annak vezetőit. Sőt, biztos vagyok benne, hogy a helyi vállalkozókat is megkeresem. A helyiek segítőkészsége és elsősorban tapasztalata mindenképpen szükséges, de biztos vagyok benne, hogy ezzel nem lesz probléma.

H: Két olyan személy, Kissné Urgyán Mária és Varga Anikó pályázatát előzte meg, akik helyiek, igen kedveltek Hódmezővásárhelyen. A döntés talán sokakat meglepett, egyesek már politikai elfogultságról szóló véleményüknek is hangot adtak a közgyűlés döntése kapcsán.

M. B: Én a szakmai ambícióim, a terveim miatt pályázatam meg ezt az állást. A vásárhelyiek kulturális és szabadidős programjainak a megszervezése fog lekötni. Mind Kissné Urgyán Máriát, mind Varga Anikót nagyon sokra tartom, és ezt már úgy mondom, hogy volt szerencsém találkozni velük a pályáztatás kapcsán.

Méltán büszkék lehetnek rájuk és a hagyományaikra is a vásárhelyiek. Talán amiben erősebb lehettem, az az újdonság ereje, hogy más szemlélettel látom a dolgokat. Fontos a közös munka, a közös döntés, a jövőben erre törekszem.

Az újdonság és a helyi hagyomány ugyanolyan fontos lesz a munkám során.

H: Mi alapján fogna a programok szervezésébe?

M. B: Azon kívül, amit említettem, fontos lesz a felhasználói elégedettség-mérés. Amikor én ezt tanultam, azt gondoltam, hogy időnként a felhasználóinkat felesleges kérdésekkel bombázzuk, szóban, írásban illetve online, de rá kellett jönnöm, hogy a visszajelzés nagyon fontos mind a két oldalnak.

H: Hallottunk már arról, milyen kultúra-szervező. De mi jellemzi önt, mint kultúra-fogyasztót?

M. B: Könyvtárosként előnyben részesítem a hagyományos, papír alapú könyveket, olvasni nagyon szeretek. Mivel 12 éves a lányom, érdekel az ifjúsági irodalom, de a történelem és a pszichológiai témájú írások is. Az utóbbi időben hobbimmá vált a filmnézés, de imádok színházba járni. A színművészet, a színház világa amúgy is közel áll a szívemhez. Nagyon érdekelnek a kvízek, azért is gondolkodok Vásárhelyen kvíz-klub indításán. Sok ötletem van, tettrekészen fogok munkához látni Hódmezővásárhelyen.