Pilátus, aki lelke mélyén mindig is Jézussal azonosul – interjú Sasvári Sándorral a Jézus Krisztus Szupersztárról

Ha valaki ismeri a Jézus Krisztus szupersztárt, úgy igazából, minden egyes mozzanatát, az Sasvári Sándor. Az 1986-os szegedi bemutatón, a Szabadtéri Játékokon ő élte át a címszerepet. Nem tévedés a szóhasználat, ahogy mindig is hangsúlyozta, Jézus karakterét ő nem játszotta, hanem átélte. Ez a rockopera jelentette számára az ismertséget, mint színpadi előadóművész, és csak kellemes emlékei vannak róla. Az idei előadáson már (1997 óta) nem Jézus, hanem Pilátus szerepében láthatjuk őt. Bár ahogy mondta, ő ennek ellenére örök Jézus, ami a karakterekhez való viszonyát illeti. A Szirtes Tamás rendezésében a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadára állított előadás csütörtöki főpróbája előtt beszélgettünk egy rövidet Sasvári Sándorral.

Emlékszik arra, mikor hallotta először a Jézus Krisztus szupersztárt, valamint hogy mi volt az első benyomása?

Szerencsére tisztán emlékszem. 1972-73 táján szalagos magnón jutott el hozzánk, a nővéremék szobájában tudtuk hallgatni. Ez persze akkor nem volt publikus. Sem az, hogy megszereztük, sem az, hogy hallgattuk, mondanom sem kell, akkor nem volt szokványos, nem néztek volna erre jó szemmel. Maga a mű elementáris erővel hatott rám, még ma is feláll a szőr a hátamon, ha rágondolok. Ezek az emlékek pedig folyamatosan visszatérnek, bármikor, amikor próbáljuk a darabot. Már akkor kívülről tudtam, nyugodtan mondhatom, valamennyi szerepet. Nekem egyébként a film is tetszett, de az etalon az Ian Gillan volt, mint Jézus és Murray Head, mint Júdás, az eredeti albumon. Később mind a kettejükkel volt is szerencsém találkozni.

11 évig alakította Jézust, jelenleg Pilátus szerepében láthatjuk.

Jézus szerepe számomra életem egyik fordulópontja volt. Azt szoktam mondani, hogy én nem alakítottam vagy játszottam Jézust, hanem átéltem minden előadás során.

Milyen lesz ez a Pilátus karakter, amit ön a színpadra visz?

Hogy milyen a karakter, azt persze a közönség dönti el, de az tény, hogy a darabnak egyenes és éles a dramaturgiája, ami egyrészt a történetből adódik. A szenvedéstörténet egy és megváltoztathatatlan. Mindemellett a zene is erős dramaturgiai nyomást gyakorol a színészekre. Nekem az a véleményem, hogyha az éneket és a színészi játékot egymás mellé teszem Pilátus szerepében, akkor egy vívódó, pozitív személy rajzolódik ki. Jézus tudta, hogy a sorsát senki el nem kerülheti, így Pilátusnak nagyon fontos szerepe van ebben a történetben, de ő is csak egy bábu volt ebben a sakkjátszmában.

Ennek ellenére nagyon változatosan lehet a közönség elé vinni ezt a szerepet.

Ez pontosan így van, és én Pilátusnak ezt a belső vívódását szeretném bemutatni. Van egy álom, egy látomás, ami egy gyönyörű lírai dalban ölt formát. De ezt sem szabad csak úgy elénekelni, bele kell rakni a drámát, a jövőképet. Majd később próbálja megmenteni Jézust, nem is érti, miért nem engedi ezt, végül feladja, és átadja a sorsának őt. Jézusnak nyugodtnak kell maradni, hiszen tudja a sorsát, csak nem hozhatja nyilvánosságra. Pilátus azonban őrlődik, ideges, izgatott.

Amikor szerepet kellett a színpadon cserélni, könnyebbséget okozott, hogy már korábban rálátott az egész műre?

Teljes mértékben. Nagyon szeretem ezt a történetet, a darabot, minden egyes zeneszámot. Jézus személye is közel áll hozzám. Hogy át kellett állnom a másik oldalra, ez egy szép színészi feladat, a lelkem mélyén azonban mindig is Jézus maradok.

Magyarországon találkozott valaha azzal, hogy a vallásos vagy épp ellenkezőleg, a nem vallásos emberek támadták a darabot valami miatt?

Nem, ilyet soha nem észleltem, jó magam mindig csak pozitív visszajelzéseket kaptam.

A különböző rendezések között szoktak nagy különbségek lenni?

Vannak, de szerencsére minden rendezői koncepció kapcsán megtalálom velük a hangot. Szikora János volt az első, akinek a rendezésében átélhettem Jézus szerepét, most pedig Szirtes Tamás Pilátusként számít rám. Mind a kettőről kijelenthetem, hogy nagyszerű színpadi adaptációk. Én csak szuperlatívuszokban tudok mindkét rendezésről, mindkét rendezőről beszélni.

A pandémia időszaka, a nehézségek mellett, hogyan telt az ön esetében?

A családom és a lovaim társaságában, valamint készültem az új szerepekre, reménykedtem benne, hogy a nyár már munkával fog telni. Így is lett: nagyon hiányzott a színház, és úgymond a nyakamba szakadt hat nyári bemutató, ez fogja kitölteni a nyaramat.

A Jézus Krisztus Szupersztárt idén még ma este, valamint július 9-10-én lehet megtekinteni a Szegedi Szabadtéri Játékokon.