Pataki Béla nyugdíjba ment, majd visszatért a Cseresnyésbe

Pataki Béla, a Cseresnyés kollégium nevelőtanára nyugdíjba vonulása utáni rövid pihenőt követően visszatért az intézmény falai közé, hogy folytassa több évtizedes munkáját. A gyerekek és a kollégium iránt elkötelezett nevelőtanárt ügyeleti idejében keresték meg a Médiaszakkör tagjai a kollégium aulájában, hogy megtudják, hogyan töltötte nyugdíjas idejét a tanulók körében népszerű, sokak által kedvelt pedagógus.

– Nagyon örülünk, hogy a tanár úr visszajött a kollégiumba. Mi késztette arra, hogy alig fél év
után újra munkába álljon?

– Kereken 30 évig dolgoztam a kollégiumban, és az ittlét, a diákokkal való foglalkozás, programok szervezése, a diákönkormányzat vezetése, a kollégium történetének és hagyományának az ápolása életformámmá vált. Félév után a kollégium hívó szavára örömmel jöttem vissza, hogy találkozzak a régi kollégákkal, diákokkal, és hogy ismét bekapcsolódhassak azokba a programokba, amiket korábban is csináltam. Így most nyugdíj mellett teljes munkaidőben, maximális erőbedobással tudok részt venni a kollégium életében.

– Hogyan élte meg a nyugdíjas napokat?

– Nekem már a kollégiumi munka mellett is sok más egyéb elfoglaltságom volt, természetesen azon belül is a legfontosabb a család és az unokákkal való foglalatosság (négy unokám van), emellett fontosnak tartom azt, hogy a környezetemben lévő, vásárhelyi értékes személyekről, kisközösségekről, intézményről dokumentumokat gyűjtsek, és portrékat állítsak össze könyvben, vagy filmként. Én egy egyszemélyes, független dokumentaristának vallom magam.

– Már írt egy könyvet a Cseresnyés kollégiumról…

– A Cseresnyés kollégium fennállásának 80. évfordulójára készítettem egy dokumentumfilmet Cseresnyés emlékezet címmel, amelyet 2018 januárjában mutattak be az Emlékpontban. Ebben egykori igazgatók, nevelőtanárok, öregdiákok, a portás szólalt meg. Ennek egy bővített változatát készítettem el könyves formában (80 év tanúi), amelyet 2021-ben mutattak be az Ótemplomban. A könyvben szereplő legidősebb Ős-Cseresnyés diák, Kis Sámuel 1942-től 1946-ig volt a Cseresnyés Otthon lakója. A visszaemlékezők a saját koruk kollégiumi életének legérdekesebb történeteit mesélték el. A film és a könyv is a mai napig elérhető. Ha valaki szeretné ezt a könyvet elolvasni, a kollégiumban még vannak szabad példányok, a film pedig a YouTube-on látható.

– Ezen kívül hogyan lehet még ápolni a kollégiumi hagyományokat?

– A Facebookon van egy kollégiumi öregdiák csoport (Cserkós öregdiákok), melynek én vagyok az adminisztrátora, és több mint 1500 tagja van. Ezt azért hoztuk létre, hogy sok-sok év után feleleveníthessük és megoszthassuk egymással közös emlékeinket. A mottónk: kíváncsiak vagyunk mindenre, ami velünk történt mióta elhagytuk az alma mater falait. Örömmel veszünk régi és jó sztorikat, fotókat és minden olyan beszámolót, amely szeretett intézményünkről, vagy volt tanulóink további életéről szól, minden, ami a hódmezővásárhelyi kollégium-történethez kapcsolható 1938-tól napjainkig.

– De úgy tudjuk, hogy nem tétlenkedett az utóbbi időben sem, az unokák és a család mellett jutott ideje egy újabb film készítésére is.

– Ebben a félévben készítettem egy portréfilmet a vásárhelyi vízilabdás öregfiúkról, Örökifjú öregfiúk címmel. Az ő közösségük több mint 40 éve létezik, és minden vasárnap délelőtt találkoznak a strandon. Ez nem csak a sportról szól, hanem a barátságról, összetartozásról, elfogadásról, a hagyományőrzésről. A közösségük generációkon átívelő, hiszen olyanok is odatartoznak már, akik nem is ismerték az alapítókat. A filmben megszólalnak a magyar vízilabdaélet legnagyobbjai közül olyanok, akiknek vásárhelyi kötődése van (Kemény Dénes háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány, Faragó Tamás olimpiai-, világ- és Európa-bajnok, Kásás Zoltán olimpiai ezüstérmes és világbajnok vízilabdázók). A filmet tavaly november 15-én mutattuk be Bessenyei Ferenc Művelődési Központban. Emellett egy könyvön is dolgozom prof. dr. Blazovich Lászlóval közösen, a Bethlen Gábor Gimnázium 1970-es évekbeli diákszínpadának a történetét dolgoztuk fel, kiegészítve az akkori diákok kulturális életével és a diákújságok bemutatásával. A könyv már nyomdában van, a könyvbemutató várható ideje február vége.

– Vannak újabb tervei? Egy újabb filmre, könyvre?
– Szeretném a korábban elkészített filmjeimet könyvként is megjelentetni, mert sok érdekes és értékes dokumentum kimaradt a filmekből.