Az sem volt biztos, hogy a csapatverseny során vívhat Papp Jázmin az újvidéki kadet vívó Európa-bajnokságon, aztán egyéniben ezüstérmet nyert a Bethlen gimnázium diákja, és végül a vele felálló magyar válogatott a 4. helyen végzett a tőrvívók viadalán. A szerbiai sikersztoriról kérdeztük a Csomorkány SE 15 éves sportolóját.
– Hogy indult a napod az egyéni verseny előtt?
– Először is nagyon jót aludtam. Rég volt már ilyen, hogy ne izguljak verseny miatt. Nem volt bennem stressz, egyáltalán nem voltam ideges, s talán ez is kihatott az egész napos teljesítményemre. Mikor elkezdődött számomra az Európa-bajnokság, és a csoportkörben kellett megvívnom az ellenfelekkel, akkor némi feszültséget éreztem, mert nagyon szerettem volna a legjobb nyolc közé kerülni. Emiatt nem is ment olyan jól, hiszen hármat nyertem és hármat vesztettem azokon az asszókon. Aztán a közvetlen kieséses szakaszban már megnyugodtam, és elkezdtem élvezni a vívást.
– A nyolc között összefutottál a pár nappal korábban a juniorok között győztes brit vetélytársaddal.
– Fura, de fogalmam sem volt róla, hogy ő végigverte az eggyel idősebbek mezőnyét a kontinensviadalon. Azzal tisztában voltam, hogy felettébb ügyes a lány, jól forgatja a pengét. Igazán feldobott, hogy azt az asszót be tudtam húzni. Az elején én álltam nyerésre, a végére felhozta magát ugyan, de tudtam fordítani. Szerencsére addigra már elértem a célt, amit magam elé kitűztem, nem volt bennem semmilyen megfelelési kényszer, bátran, ugyanakkor nyugodtan mehettem előre a páston, és szerencsére sikerült legyőznöm.
– Hogy érzed utólag, a döntőben mi hiányzott?
– 3-0-ra vezettem, de ott kaptam egy sárga lapot, és az kizökkentett. Emellett az is szerepet játszhatott, hogy elfogott a kétség, valóban megnyerhetem az aranyérmet. Mindez lesokkolt egy kicsit, s már nem tudtam olyan magabiztosan teljesíteni.
– Mit szóltak a szövetségi edzők, hiszen a magyar ranglista negyedik helyéről jutottál ki az Eb-re, így tőled lehetett a legkevésbé várni, hogy Eb döntőig menetelsz?
– Szerintem ők is nagyon meglepődtek. Büszkék voltak rám, őszintén és szívből gratuláltak.
– Milyen volt a fogadtatásod Hódmezővásárhelyen?
– Nagyon sok gratulációt kaptam, s borzasztóan jól esett, mennyien üdvözöltek. Az edzőm el is sírta magát. Vele csak telefonon tudtam tartani a kapcsolatot, mert nem tudott kijönni Újvidékre.
– Hogy néz ki a programod az április eleji világbajnokságig, amit Dubaiban rendeznek?
– Heti két-három alkalommal fent edzek Budapesten a felnőtt és junior válogatottakkal, a felkészülés többi részét itthon töltöm Ági néninél.
– Mit vársz magadtól a vb-n?
– Őszintén szólva, nincsenek nagy terveim, céljaim, inkább azon leszek, hogy élvezzem a versenyt.
Hozzászólások lezárva.