Ötvenhat vásárhelyit öletett meg az álhadnagy a román megszállás alatt álló Vásárhelyen

Negyvenöt vásárhelyi férfit és tizenegy nem helybélit gyilkoltak meg román katonák 1919. július 25-én a kutasi út melletti Nagy Dezső-tanyánál. A tömeggyilkosságért Berényi László és Nagy Géza fényképészsegéd a felelős. Őket a román városparancsnokság lövette agyon a közfelháborodás miatt a népkerti Faszínház mellett. Az áldozatok emlékművénél csütörtök reggel tart megemlékezést az önkormányzat. A képen román megszálló katonák 1919-ben.

Pontosan máig nem tisztázott, mi lehetett az oka, hogy 1919. július 25-én délelőtt 56, 14 és 60 év közötti férfit golyószóróztak le román katonák Vásárhely határában. Az bizonyos, hogy a Tanácsköztársaság 1919. április 28-án – átmenetileg – véget ért Vásárhelyen, ezen a napon ugyanis 60 francia lovas érkezett a városba. Másnap és harmadnap nagyobb létszámú román csapatok követték őket. Július 20-22-én a magyar Vörös Hadsereg ellentámadása következtében Vásárhelyen ismét visszaállították a proletárhatalmat, majd a várost tartó kevés vöröskatonát a románok, 11 foglyot ejtve, végleg visszaszorították.

A foglyokat a városháza pincéjébe zárták. Még az első román megszállás idején tűnt fel Vásárhelyen Berényi László, aki román hadnagynak adta ki magát. Gyorsan előkerült a második megszállás idején is, s rangja – a Vásárhelyi Friss Újság 1919 augusztusi írásai szerint – napról napra emelkedett. Kalandor lehetett, s annyi bizonyos, hogy valamilyen kapcsolatban állt a román városparancsnoksággal. Hogy milyenben, azt a korabeli sajtó nem írta meg, de az emékezet máig úgy tartja, hogy a kommunisták üldözését ígérte a megszállóknak. Egy lefoglalt házban városi rendőrkapitányságot rendezett be. Csatlakozott hozzá Nagy Géza helyi fényképészsegéd is.

A két férfi – állítólag Berényi műkincs- és értékgyűjtő szenvedélyének engedve – erőszakkal összeszedett mindenféle értékes dolgot a városban, amiről csak tudomást szereztek. Módszerük pofon egyszerű volt: egyszerűen elfogták az embereket, akiket Berényi sokszor saját maga vert, illetve román katonákkal kínoztatott. Végül becsukták őket a pincébe, ahonnét csak az szabadulhatott, akiért váltságdíjat fizettek.

Gyorsan szemet vetettek a Szociáldemokrata párt helyi vezetőire, sőt Posztós Sándort ki is akarták végezni, őt végül a városi tanács mentette ki a karmaik közül.

Néhány nap alatt annyi foglyot ejtettek, hogy mindet átköltöztették a városháza pincéjébe, csakhogy gyorsan kiderült, hogy az odahurcolt 11 vidékiért és a 45 vásárhelyiért senki sem akar vagy tud váltságdíjat fizetni. (A vásárhelyi áldozatok zöme a korabeli feljegyzések szerint napszámos volt, de akadt köztük asztalos-, cipész- és kőművessegéd, de lókereskedő, borbély, kéményseprő és földműves is.

Június 25-én Zerkovitz hadnagy, román városparancsnok egy szakasz román katonát és két golyószórót adott kíséretül Berényinek, aki az 56 foglyával elindult ki a városból a Kutasi úton. A Nagy Dezső tanyánál aztán megálltak és három foglyot ott azonnal agyonlőttek. A többieket bezárták a tanya pincéjébe. Hogy mi történt, nem lehet már tudni, de annyi bizonyos, hogy kisvártatva ismét elővezették őket azzal, hogy ássák meg a sírjukat, majd mindenkit lelőttek.

Szenti Tibor vásárhelyi író, néprajzkutató a témában írt tanulmányából tudható, hogy a foglyok egyikét, bizonyos Vékony Jánost – saját kérésére – elkülönítették a többiektől. Ő ugyanis kijelentette, hogy ő egy tolvaj és nincs keresnivalója a becsületes emberek között.

Az áldozatok közül ötvenötöt a szomszéd tanyákból a helyszínre vezényelt emberekkel tömegsírba temettették. Vékony Jánost pedig tőlük külön, a kukoricásban hantoltatták el.

Az eset nagy felháborodást keltett Vásárhelyen, akkorát, hogy a tömeghangulat miatt a román városparancsnokság előbb azt mondta, hogy a kivégzésekkel román tisztek felkoncolását torolták meg. De mert ilyesmiről senki sem tudott, végül cselekedett: elfogatta Berényi Lászlót és Nagy Gézát – és lefoglalta az általuk összeharácsolt kincseket is. A két férfit a román katonák alaposan összeverték, majd a Kossuth téren este Berényi 70, Nagy 25 botütést kapott, majd meggyóntatták őket, majd agyonlőtték mindkettőt a népkerti Nyári színkör jobb oldalánál. Nagy Géza már az első sortűzben meghalt, Berényi azonban csak a másodikban. Összerogyott, de még akkor sem halt meg, így végül egy katona adta meg neki a kegyelemlövést. Holttesteiket a faszínház közelében hevenyészett sírba temették, majd nem sokkal később – közegészségügyi okok miatt – ideiglenesen a népkerti kanális partján hantolták el, a helyi lap szerint szintén ideiglenesen.

Berényiék ámokfutását egy vásárhelyi nyomdász leplezte le. Németh Mihály ugyanis közbejárt nála egy újutcai letartóztatott egyén szabadon bocsátásának ügyében. A Vásárhelyi Friss Újság egykori beszámolója szerint az 3000 koronát kért érte. Németh belement az váltságdíj kifizetésébe, de még aznap este szólt egy román tisztnek az ügyről. Az lépett is, így Berényit másnap reggel román katonák fogták el akkor, amikor kocsiján a menyasszonyával ülve a Szentesi úton haladt. Kiderült, hogy már a szökésre is fel volt készülve.

A tömeggyilkosság áldozatainak exhumálását csak két héttel később, azaz augusztus 6-án engedélyezték, s a hozzátartozók ezen a szerdai hajnali 4 órakor kezdődött kihantoláson is csak külön engedéllyel vehettek részt. Az áldozatokat, a sérülések és a testek bomlása miatt nagy nehezen azonosították.

A mártírok kutasi út melletti emlékfalánál csütörtökön reggel fél 9-től az önkormányzat tart megemlékezést.