Az utóbbi pár hétben a Hódpress felületein viszonylag gyakori téma a vasúti közlekedés. És nem azért, mert Lázár János a miniszter és nem is azért, mert én szeretem a vonatokat, hanem egyszerűen, mert rendkívül fontos téma 2023-ban, nem pusztán Magyarországon, hanem globális szinten is. És mégis, mintha a semmibe haladnánk, pedig létfontosságú lenne egy gyors terv és megfelelően felhasznált forrás. Amíg ilyen létfontosságú források és fejlesztések hiányoznak, addig, bármennyire is szeretem a sportot, kár ötkarikás álmokat üldözni. VÉLEMÉNY.
Az agglomerációk lakossága ugyanis egyre nő, és ez nem a jövő, ahogy arról Lázár János beszélt Biatorbágyon: nem csak Budapest körül van már a jelenben is, de nyugodtan mondhatjuk, hogy Szeged, sőt Hódmezővásárhely körül is egy ilyen településrendszer épül ki, nem beszélve olyan településekről, mint Debrecen, Nyíregyháza vagy épp Győr. Ugyanis egyre többen szeretnének kiköltözni falura, a természetbe, illetve annak közelébe, akiket viszont a munkájuk, amennyiben azt nem lehet home officeban végezni, még mindig a városokhoz köt.
Csak egy szemléletes példa: a frissen házasodók közül is egyre többen már nem a megye nagyvárosaiban, hanem a kistelepüléseken keresték az új, támogatott ingatlanaikat. Ráadásul még azelőtt is, hogy szigorították a CSOK szabályait, és annak csak a falusi változata maradt volna meg. Azóta pedig ez irányú vállalásuk még egyértelműbb lett: falura ki. A nagyvárosok közelében található településeken egyre több fiatal család él, a községek pedig ösztönözték ezt az elmúlt pár évben, sőt, még most is.
Ezek a fiatalok az autókat illetve az utakat veszik igénybe, mert azzal tudnak kiszámíthatóan bejutni a városba, ami persze reggel és délután óriási dugókat okozhat, ráadásul mivel egyre messzebbre tudunk a gyors járművek miatt költözni a várostól, ezen dugók sugarának mérete egyre inkább megnő. A megyében csak az elmúlt tíz évben mintegy 43 ezerrel nőtt a közúti gépjárművek száma.
Ezért kellene a jó tömegközlekedés, amihez a buszok mellett a vasútra is nagy szükség … lenne. És nem pusztán azért, hogy minél jobban eloszoljon a tömeg, hanem azért is, mert ideális lenne, hogy az utak is minél inkább mentesüljenek a terhelés egy része alól, nem beszélve arról, hogy ezzel csökkenhetne a balesetek száma is. Ráadásul Európa számos, (nem csak fő)városának példája mutatja, a városi körgyűrűk vonalait igenis fejleszteni kell.
A magam részéről éppen ezért tartottam és tartom a mai napon is, hibái ellenére, jónak és szükségesnek a vasútvillamost, ami a busz mellett kiváló alternatíva. Nem helyette, hanem mellette! És ugyanezért lenne álom (álom, édes álom), hogy könnyen eljuthassunk vonattal is Szegedről vagy akár, a távolság miatt ,,csak” Hódmezővásárhelyről Makóra és fordítva, érintve sok környező települést is. Arról már nem is beszélve, hogy az is örömteli lenne, hogy ezt a szolgáltatást városnál kisebb községekben élők is élvezhessék, jól megközelíthető és jól kiépített állomással rendelkezzen például Székkutas, de akár Szeged mellett Zsombó, Domaszék, Makóhoz közel Kiszombor. Olyan menetrenddel közlekedjen a vasút, hogy arra érdemes legyen felszállni, ne csak létezzen, hanem tényleges lehetőség legyen azt használni.
Ám jelenleg Lázár Jánosnak a Biatorbágyon elmondott szavai csak szavaknak tűnnek, ismerve a befektetések magyarországi gyorsaságát, és Budapest körül létrejöhet valamiféle logisztikai gyűrű, ami az elsősorban Lázár szavai szerint elsősorban a Budapest-Belgrád vasútvonalhoz kapcsolódna (ám ettől minden, a közérdeket ténylegesen szolgáló fejlesztés, legyen az Budapest körzetében vagy másutt, üdvözölendő), ám ez a vidék gondjait nem oldja meg. Ott egyelőre nem látunk mást, csak a fejlesztések hiányát és bezárásokat. Tehát ez nemhogy álom, hanem egyenesen utópia Magyarországon. Mert a tény, tény marad: 10 vasútvonalat megszüntettek, talán csak ideiglenesen, és további 7 sorsa még bizonytalan.
Tény persze az is, hogy a probléma nem 2010-ben keletkezett. Ráadásul rengeteg pénzbe kerülne a vasút korszerűsítése, és valljuk be, a közösségi közlekedés nem tartozik a megtérülő befektetések közé. Viszont úgy gondolom, hogy épp az ilyenekre hatalmaznánk fel a mindenkori és pártállástól független kormányokat mi választók: öntsenek pénzt ezekbe a fontos, ám nem feltétlenül rentábilis területekre, használják a befizetéseinket okosan.
Az atléták már célba értek az elmúlt napokban hazánkban. Mi lenne, ha az az elkövetkezendő években az ötkarikás helyett, az egészségügy vagy az oktatás mellett például a kétvágányú álmainkat üldöznénk?
Hozzászólások lezárva.