Nem különösebben köntörfalazott, azonnal a tárgyra tért egy felháborodott lakó az Oldalkosár utca egyik házánál. Üzenetét megírta, kirakta – és persze pár nappal később letépték.
Úgy látszik, megunta valaki az Oldalkosár utca egyik tömbházánál, hogy naponta bukkan újabb és újabb kutyapiszokra a virágoskertjében. Fel is paprikázódott rajta, ezért – amolyan Szilágyi Erzsébetként – levelét megírta, ha nem is az aranyjánosi nyelven. De nem küldte el: nejlonba rakta és kiragasztotta a tetthelyen. Ha már nem tudott személyesen elbeszélgetni az ebe produktumát vidáman maga mögött hagyó gazdival, amolyan – gyalogmessengerként – így üzenjen neki.
A hatás nem maradt el, aki az episztolát elolvasta, az vagy felháborodott, vagy mosolyra húzta a száját, vagy maga is bosszankodott egy kicsit, vagy úgy sétált el mellette, hogy meg se látta.
Az üzenet alatt nem gyűltek a lájkok, a kis csodálkozó, mérgelődő vagy síró arcocskát, a szívek, virágcsokrok vagy az imára összetett kezek sem. És a kommentek sem, így senki sem tudta megosztani a kutyatartás nehézségeit. Vagy azokat az álmatlan éjszakákat a bolondos kis ebekkel. Vagy azt a boldogságot, amikor felfedezte a gazdi, hogy – Leó, Foki, Balambér, Morzsi, Cupánka, Thor, Hunter, Zeus, Maverick, Rocky, Jax, Atlas, Kai, Apolló, Loki, Csonti, Milo, Leo, Cody, Duke, Bear, Max, Finn, Kobe, Odin Bentley, Titan, Bence, Bajusz, vagy Gizmo -, hogy csak a legközkedveltebb kankutyaneveket soroljuk, végigrágcsálta távollétükben a bútorok sarkát vagy a szekrényen kívül felejtett cipőket.
Egy reakció azonban végül mégis érkezett az üzenetre. Ha már a címzett az eposzi sorok olvastán nem tudott az üzenőhöz rohanni, hogy … megossza vele a véleményét-, nemes egyszerűséggel letépte azt a helyéről.
De legyünk jóhiszeműek: nem volt nála a megfelelő gyűjtőzacskó, ezért – más eszköz híján – csak az üzenetet rejtő nejlonra támadt, halaszthatatlan szüksége….
Hozzászólások lezárva.