Ormos Ferenc és Ormos Zsuzsanna közös kiállítása nyílt meg a könyvtárban

Ormos Zsuzsanna a közgébe iratkozott be nyolcadik után – édesapja tanácsára, aki azt mondta neki, hogy ott szakmát is szerezhet, és érettségizik is. Zsuzsából végül mégis pedagógus és alkotóművész lett. Hétfőn este vele beszélgettek a Németh László Városi Könyvtárban.

Hogy Ormos Zsuzsannából mégis rajztanár lett, arra a sorsa predesztinálta, hiszen általános iskolás korában, amikor rajzolgatni kezdett, édesapja, aki maga is rajzolt, lett a házitanítója. Nyolcadikban még nem tudta, mi szeretne lenni, így édesapja azt mondta neki, iratkozzon be a közgébe, ott szakmát is kap és érettségit is tesz.

– Olyan harmadikosok voltunk már, amikor rájöttem, hogy hú, én nem biztos, hogy majd irodában szeretnék dolgozni. Akkor kezdtem el Füstös Zoli bácsi szakkörébe járni, s mindezek hatására döntöttem el, hogy tanár leszek, és az egyik szakom a rajz lesz. Miután Szegeden végeztem, tanítottam szakmunkásképzőben porcelánfestőket, kerámiásokat, korongozókat, azaz azokat, akik szintén művészi szakmát tanultak, s akiknek művészettörténetből is vizsgázniuk kellett – árulta el Ormos Zsuzsanna, hogy hogyan nem tudott kitérni a rajz elől, hétfő este, az Apám és én kiállítás, illetve a vele folytatott beszélgetés előtt.

A kiállításon nemcsak az ő, hanem édesapja képei is láthatók. A Cserjés Katalinnal, az Art.Pagony Művészettörténeti Önképzőkör vezetőjével folytatott érdekfeszítő beszélgetést hallgató, majd száz érdeklődő bepillanthatott az alkotók (apa és lánya) munkásságába és életébe.

– Tanári pályám kezdetén nagyon-nagyon sokat készültem az óráimra, és azzal törődtem, hogy tanuljak meg valahogyan tanítani. Aztán az akkori szakminisztérium Vásárhelyt jelölte ki a szakmunkástanuló gyerekek országos képzőművészeti táborának helyszínéül, és valami csuda folytán engem hívtak, engem bíztak meg ennek vezetésével. Később Gyulára már a szakszervezet hirdetett egy művésztelepet, ami három hétig tartott. Igaz, hogy nem képzőművészként voltunk ott, hanem rajz szakos tanárként vezettük a tábort. Odajött egy nevű Morvai László budapesti festőművész, aki hihetetlen nagy pedagógusnak bizonyult. Amit én grafikát most készítek, az neki köszönhető. Egyszerűen beleszerettem ebbe az úgynevezett hidegtűbe – árulta el.

Hogy mi vitte ekkora tapasztalattal az Art.Pagony Művészettörténeti Önképzőkörbe? Nem más, mint az érzelemgazdagság, a szépség, a tudás keresése – mondta.

A kiállításnyitón és a beszélgetésen Rácz Attila versmondó szavalta el Ormos Réka két költeményét, a zenét a George Street (Forrai Fanni – ének, Králik Csaba – zongora) szolgáltatta.