A világ tükrében. A helyben.hu folytatja lapszemle-sorozatát. Ezúttal az orosz-ukrán háború van a fókuszban. A nyugati sajtó figyelemmel követi a magyar kormány lavírozó politikáját is.
New York Times
Orbán Viktor bajban van, mert az ukrán háború miatt hirtelen úgy kell egyensúlyoznia igen szűk mezsgyén, hogy senkinek a tyúkszemére ne lépjen rá. Azaz ne haragítsa magára sem nagy barátját Putyint, sem a partnereket a NATO-ban, illetve az EU-ban, és még a magyar választókat sem, hiszen azok alig egy hónap múlva az urnákhoz járulnak.
Pedig a politikus éppen egy hónapja Moszkvában még kiállt a Kreml biztonsági követelései ellen, a szankciókról pedig azt mondta, hogy nem kell azokat forszírozni, mert csak visszafelé sülnek el. Ruff Bálint politológus szerint Orbán válasza minderre most az volt, hogy feladta eddigi politikája össze fontos elemét, legyen szó a Moszkvához fűződő viszonyról vagy a menekültek befogadásáról.
Krekó Péter a Political Capitaltől arra hívja fel a fegyelmet, hogy Orbán egyszerre igyekszik hideget és meleget fújni. Azaz nyilatkozatok sorát teszi, hogy minden érintettnek a kedvében járjon, legyen szó a megrögzött atlantistákról, vagy éppen Putyin keményvonalas híveiről. Viszont tetten lehet érni a kettős beszédet, mert a hatalom immár kiáll Ukrajna mellett, ezzel szemben a lakájsajtó már megint kezdi pedzegetni az összeesküvés elméleteket. Gond ugyanakkor, hogy a határon – gyakorlatilag nem lévén állami ellátó hálózat – a menekülőknek leginkább a civil szervezetek nyújtanak segítséget. https://www.nytimes.com/2022/02/27/world/europe/ukraine-russia-hungary-orban.html?searchResultPosition=4
FAZ
A kommentár szerint olyan helyzet alakult ki Ukrajnában, hogy ezúttal még az örök kerékkötő, Magyarország és Lengyelország is beállt a sorba, azaz minden „ha és amennyiben” nélkül fogadja az érkező tömegeket. Viszont ezúttal megtapasztalhatják a többi szövetséges részéről, miként is működik a gyakorlatban a szolidaritás, mert ekkora feladat láttán nem szabad őket magukra hagyni. Ám ugyanakkor tartani lehet attól, hogy amint elmúlik a vész, Budapest és Varsó már cseppet sem lesz ennyire előzékeny a világ más égtájairól érkező migránsokkal.
Közben az ukránok a lábukkal cáfolják Putyint, aki azt állítja, hogy csapatai felszabadítják Ukrajnát és megtisztítják annak vezetését a náciktól. Százezrek hagyják el az országot. Ez azonban mit sem befolyásolja az orosz állami médiát, mert abban egyfolytában az megy, hogy Moszkva a szomszéd állam segítségére sietett.
https://zeitung.faz.net/faz/politik/2022-02-28/2cbc4b3673d7458b38334754d51fde54/?GEPC=s5
FT
A vezércikk kiemeli, hogy Putyin alaposan elszámította magát, mind Ukrajna, mint a Nyugat reakcióját illetően, ám tévedése még újabb veszélyeket idézhet elő. Mindenesetre a szívós ellenállás folytán a támadó alakulatok változatlanul hiába próbálkoznak a nagyvárosok elfoglalásával. A másik oldalon ugyanis egy olyan hadsereg áll, amelyet össze sem lehet hasonlítani azzal, amely annak idején szinte puskalövés nélkül engedte át a Krímet. Kiképzésében nyugati szakemberek segítettek. És jönnek folyamatosan a páncélos elhárító, illetve légvédelmi lövegek, rakéták. Így azután elakadtak az orosz szárazföldi egységek, és nem tud nekik hatékony segítséget nyújtani a légierő sem.
A Nyugat ugyanakkor példátlanul szigorú szankciókat hagyott jóvá. A németek paradigmaváltást hajtottak végre azzal, hogy már nem ragaszkodnak az elvhez, mármint hogy nem háborús övezet esetében nem hajlandóak fegyver szállítani. Az pedig, hogy a megtorló intézkedések immár kiterjednek a SWIFT-re is, hatalmas lépést jelent az orosz bankok nélküli nemzetközi fizetési rendszer felé.
Ám messze nem felhőtlenek a kilátások, mert könnyen előfordulhat, hogy az orosz nép nem az elnököt, hanem a Nyugatot teszi felelőssé, ha bedől a rubel és megugranak az árak. Ezért el kell juttatni a kellő információkat a nagyközönséghez, amely folyamatos agymosás alatt áll a központi sajtó révén. Az is nagy-nagy kockázat, hogy Putyin esetleg bedühödik a sikertelenség láttán és még a civilek ellen is utasítást ad az eddigieknél sokkal pusztítóbb harceszközök alkalmazására.
Viszont szerencsére az már aligha valószínű, hogy az elnök tovább menne, mert jókora pofonba szaladt bele a bátor és az egész világnak példát mutató ukránok jóvoltából.
https://www.ft.com/content/e5077caa-cc8e-46bc-967f-761da7876115
Guardian
A Nyugatnak nem szabad másra támaszkodnia, mint a józanészre, mert Ukrajnában a demokrácia a tét – hangsúlyozza a vezércikk. Az biztos, hogy az államfő szörnyű bűntettre szánta rá magát, az ukránok, a demokratikus ukrán állam és a világ szabad nemzetei ellen. Ezt nem lehet neki elnézni és nem is számíthat arra, hogy majd túllépnek rajta.
De immár bizonyos, hogy nem reménykedhet gyors sikerben. Így ha elrendeli fokozott erő alkalmazását, az rengeteg civil áldozatot követelhet, a vérfürdő sem kizárt. A békés rendezés érdekében mielőtt fegyvernyugvást kell kihirdetnie, mert a külpolitikában elszigetelődött, odahaza pedig erősödik a tömegtiltakozás.
A Nyugatnak viszont színt kell vallania, mert az egész 1945 utána nemzetközi rend jövője forog kockán. Hitler óta Putyin az első, aki rohamosztagokkal igyekszik letörni egy szuverén nép függetlenségét, de a brutalitás már ismert Grúziából, Szíriából, a Krímből és a szakadár ukrán tartományokból.
Az elnök egyértelműen gazember, aki csak az erőre és a hazugságra épít. Az ukránok viszont látják, hogy a túlélésük múlik azon, mennyire tudnak szembeszegülni a fenevaddal. Ám a katonai erő a másik oldal mellett szól, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne a világ győzne hosszabb távon, a nagyobb küzdelemben.
Az ukránoknak úgy is támogatást kell nyújtani, hogy Európa leállítja az energiahordozók átvételét, kerüljön ez bármilyen sokba is neki. Közben már nem kétséges, hogy Oroszországból pária lett. És nem kizárt, hogy az orosz nép egy nap felelősségre vonja vezetőjét.
New York Times
Ivan Krasztev, a tekintélyes bolgár politikai elemző úgy látja, hogy a világ sorsát immár Putyin szabja meg, búcsút lehet inteni a hidegháború utáni béke időszakának. Pedig a korábbi német kancellár már 8 éve, a Krím megszállása után úgy érzékelte, hogy az orosz államfő elvesztette kapcsolatát a való világgal.
Az elnököt és egykori titkosszolga társait a reváns vezeti, mert számukra tragédia volt a Szovjetunió felbomlása, így hát a múltat igyekeznek megbosszulni. A Nyugat ugyanakkor csak szemlélte, ahogy a Kreml szép sorjában hozzálátott a szovjet érdekövezet visszaállításához. A folyamat Grúziában indult, aztán jött, a Krím, Belarusz és Közép-Ázsia.
Az egész felfordulás nagy nyertese a kínai elnök, mert egyrészt nem adja fel a szövetséget Moszkvával – a cél az amerikai hegemónia meggyengítése – ugyanakkor Washingtont leköti Európa, ezért nem tud teljes erejével Kínára koncentrálni. Ráadásul kiolvadhatnak a befagyott viszályok, lásd Boszniát a Nyugat-Balkánon.
De ha Putyin kerekedik felül, akkor az lökést adhat a Kreml szövetségeseinek az unión belül is. Viszont felül kell vizsgálni az európai tervet, mert sem szankció, sem a kölcsönös gazdasági függés nem képes elhárítani a háborút. Ám a legkeményebb az, hogy immár több ország is úgy vélekedhet: az igazi védelmet csakis a nukleáris fegyverek biztosíthatják. https://www.nytimes.com/2022/02/27/opinion/putin-russia-ukraine-europe.html
Hozzászólások lezárva.