Nem teszek olyat, amit ne tehetne meg bárki, csak nem tesz meg mindenki – Dorka még macskákkal érkező háborús menekülteket is befogadott néhány napra Vásárhelyen

A háború kitörése után néhány napig egy olyan, Ukrajnából menekült kárpátaljai pár lakott nála és férjénél, akik 4 macskával jöttek át a határon. A Hódmezővásárhelyen élő Gyarmati Dorka évek óta fontos feladatának tartja, mint civil magánszemély, az állatok védelmét. Nem tartozik egyetlen egyesület kötelékébe sem, de, vagy éppen ezért, viszont számos szervezettel tart fenn rendszeres és szoros kapcsolatot. Nála az állatok segítése alkalmanként spontán jön, de akadnak olyan időszakok, amikor egy-egy fajra jobban oda kell figyelni, mint például húsvét közeledtével a nyulakra. Dorka azt mondja, ő nem tesz semmi olyat, amit bárki más ne tehetne bárki más, csak olyat, amit nem tesz meg bárki.

Hódpress: Rendkívül lekes állatbarát vagy, ez a közösségi médiában mutatott tevékenységeden is látszódik. Mikortól datálódik ez, emlékszel erre?

Gyarmati Dorka: Kertesházi övezetben nőttem fel, tartottunk kutyát, macskát, disznót, baromfit, játszottam velük, elneveztem őket, innen jön az állatszeretetem. Volt egy olyan pont, amikor elkezdtem állatokat hazavinni, ez is a kertes ház részhez kapcsolódott. Akkor egy cica “kolónia” élt a közelünkben, rühesek voltak és betegek, de úgy döntöttem, megmentem őket. Ez körülbelül 5 éve történt. Felvettem a kapcsolatot szervezetekkel, a svájci Susy Utzinger állatvédő alapítvány támogatásával ivartalanították őket, adományozók pedig az egészségügyi részben segítettek. Ekkortól kezdtem a TNR módszert (Trap Neuter Return- befogás-ivartalanítás-visszaengedés), amelynek a segítségével körülbelül harminc cicát sikerült ivartalanítani, meggyógyítani és visszaengedni. Viszont ekkor sajnos ennyi cicának nem lehetett gazdát találni, viszont a kicsinyeket sikerült örökbeadnunk. Azóta egyesével mentünk cicákat, őket viszont nem engedjük vissza, hanem örökbeadjuk. Egyébként már akkor is mentett kutyával és macskával éltem egy házban.

H: Azt hittem, ez a, fogalmazzunk így, mindennapos hobbid már kisgyermek korod óta fennállt.

Gy. D: Nem. Most 32 éves vagyok, ehhez képest 5 éve. De meglátásom szerint ha megvan az állatok iránt a szeretet, akkor ezt az, akár munka melletti karitatív tevékenységet bármikor el lehet kezdeni. Fontosnak érzem, hogy nem tartozom alapítványhoz vagy egyesülethez. A mentési tevékenységet saját magam végzem, a férjemmel közösen, aki egyből kiállt teljes mellszélességgel emellett. Az állatok után kapunk néha adományokat, mert egyébként remek kapcsolatot ápolok több állatvédelmi szervezettel, 12-15 között lehet körülbelül a számuk. Mondjuk ha nyulakról van szó, akkor példáuél a leginkább autentikus Első Nyúlmentő Alapítványt keresem meg.

H: Említetted, hogy a házatokba viszitek az állatokat. Mennyien vannak jelenleg?

Gy. D: Most 4 macska, 3 kutya és 4 nyuszi van az otthonukban. Ez talán nem tűnik soknak, de húsvétkor a nyulak létszáma biztosan emelkedni fog, ami sajnálatos is, mert még mindig vannak felelőtlen, elsősorban szülők, akik élő nyulat vesznek a gyermeküknek, és 2 hét múlva pedig elengedik a vadonhoz nem szokott állatot, mert nem bírják a tartását. Ráadásul többször van olyan, amikor ezt a szülő már előre tudja, hogy a gyerek nem fogja gondozni és talán nem is akarja gondját viselni annak az élőlénynek. Az ünnephez viszont kell a nyuszi, mondja a szülő, és hidegen hagyja az a tény, hogy az állatból a vadonban eledel lesz. 

De láttam olyat, amit nyuszi-Betlehemnek hívtam, amikor valóban beállították a nyuszikat és kiscsibéket úgy, mint karácsonykor a jászolt felállítják. Csakhogy az állatok itt elpusztultak mind.

H: Pedig azt hinné az ember, hogy az elmúlt évek során a rengeteg, az élő állat vásárlásával és ajándékozásával kapcsolatos figyelmeztetés, felvilágosító kampány hatására ezeknek a száma visszaszorult.

Gy. D: Néha az az érzésem, mintha ezt csak magunk, állatvédők között küldözgetnék, és nagyon kevés fórumra jut el az üzenet, a legfontosabb helyekre meg egyáltalán nem. Ettől függetlenül nagyon fontosnak tartom az információs kampányokat.

H: Lehet egy nyulat egyébként jól tartani?

Gy. D: Nálunk nincsenek ketrecek például. A mostani nyulainkat vágás elől mentettük. De szabadon járkálnak, annyi, hogy a kábeleket érdemes elbarikádozni vagy csőbe tenni. A nyulaknál az örökbefogadókat mindig megkérdezem, hogy mennyit tudná egy napon szabadon engedni, és ha ez 3 óránál rövidebb idő, akkor inkább legyen fél évig nálam az állat, de nem adom oda. Nagyon fontos a minőségi táp, a széna és a tiszta ivóvíz. A nyuszikat évente oltani kell myxomatozis és RHD1 ellen. Figyelembe kell venni, hogy a nyuszinak teljesen más viselkedése van, mint egy kutyának vagy cicának, sok nyuszi például nem szereti, ha felemelik, vagy ölbe veszik.

H: Egyébként, ha már szóba jött a covid, te mit látsz, mennyiben változott meg az állatvédő egyesületeknek az élete a covid óta?

Gy. D: A pénz egyértelműen megcsappant. Kevesebb volt a felajánlás, az emberek vagy elvesztették a munkájukat, vagy létbizonytalanságba kerültek. Így az egyesületek nem tudták például az állatorvosi számlát sem fizetni több helyen. Minket ez kevésbé érint, én mint magánszemély ezt saját forrásból oldom meg.

H: A covid után itt a háború, és ti egy pár napra befogadtatok egy Ukrajnából érkező párt és 4 macskájukat.

Gy. D: Ez úgy alakult, hogy van ismerősöm Odesszában, akiknek írtam a háború kitörésekor, hogy szedjék a holmijukat és jöjjenek el. Ezeknek az ismerőseimnek több európai kapcsolata volt, így köszönettel, de nem hozzánk jöttek, ellenben aznap láttam egy kétségbeesett posztot, és ugyan nem ebben kértek segítséget, hanem a határátlépésben, de a hölgy megírta, hogy ha sikerül is Magyarországra jönniük, nem tudják, hol lakjanak. Akkor megnéztem Facebookon, hogy ők egy házaspár, 4 macskával, mi is egy házaspár vagyunk, 4 macskával, felhívtam a férjem, és azt mondta ő is, hogy persze, jöjjenek. Igaz, vannak nálunk profibbak, mint például a Szegedi Cicamentpk Egyesülete. Ők azt találták ki, hogy ideiglenes szálláshelyként kialakítottak egy lakást, amit most kaptak pont irodaként, de a háború miatt nem erre kezdték el használni. Itt kifejezetten állatokkal érkező családokat tudnak várni, közművesítéssel, mikróval, néhány napra. Egyébként nagyon rendesek voltak a vendégeink. Szorongtak egy kicsit, hogy úgymond terhünkre vannak, hogy zavarnak, de persze erről szó sem volt. Aztán átmentek Szegedre, az állatok elhelyezése miatt. 

Egyébként is, én benne vagyok rengeteg ilyen segítségnyújtós facebook csoportban, és azt érzem, hogy az ukrajnai menekültek rengeteg helyen felajánlják, hogy takarítanának, bevásárolnának, szóval nem akarnak senki nyakán sem élősködni, de ismét mondom, nem mintha erről szó lenne.

H: Akkor ők most Szegeden vannak?

Gy. D: Igen, abban reménykednek, hogy hamarosan visszamehetnek Beregszászra. Sajnos olvasok olyanokat, hogy haragszanak a beregszásziakra, mert ott nincs háború, pedig azért, hogyha nem is bombáznak, nem is háborús, de ott is feszült a helyzet. Sokan elvesztették a munkájukat, nincs bevételük, vagy nem férnek hozzá a megtakarításaikhoz, gyakran üresek a boltok és a közbiztonság sem jó. A sorozás pedig borzalmas. Én megértek mindenkit, aki eljött.

H: Visszatérve az állatmentéshez, te, a férjeddel akkor nem projektekben gondolkodtok, jól értem ezt, ugye?

Gy. D: Valóban nem. Ezt úgy kell elképzelni, hogyha látunk egy sérült kutyát egy búzamező közepén, akkor abban a pillanatban ő a projekt. Szoktunk járni állatvédelmi demonstrációkra, azok időpontját nyilván előre tudjuk. Annyi előrelátás azért van a mentésben is, hogy a már említett húsvéti, kidobásra kerülő nyulak befogadására azért felszabadítottam 2 ketrecet. Nyáron inkább random kiscicák szoktak az utcán sétálni, akadt akiben már golyó is volt, szóval mindig vannak azért előre tervezhető időszakok is. Nem érzem, hogy szupererőm lenne, nem csinálok semmi olyat, amit nem csinálhatna bárki, csak nem csinálja mindenki. De én arra biztatom az embereket, hogy aki úgy érzi, hogy akár csak évi egy cica ideglenes befogadásával és gazdásításával tudna segíteni, az tegye meg.

Annyit még mondanék, hogy az adó 1%-át mindenki ajánlja fel. Nem reklámozok senkit sem, hogy mire, de nagyon fontos bármilyen szervezetnek, javarészt ugyanis ebből tartják fenn magukat..

További, Dorka által pártfogásba vett állatokról készült képekért kérjük tekintsék meg képgalériánkat:

Fotók: Gyarmati Dorka