„Nem egyszerre kell játszani, hanem együtt” – zárókoncerttel ért véget az XXXII. Augusztusi Zenei Napok

Szombat este a Völgy utcai unitárius templomban a Zenei Tábor növendékeinek produkcióiból összeálló koncerttel zárult a már több mint három évtizedes múltra visszatekintő Országos Zenei Tábor Hódmezővásárhelyen. A táborba az egész országból nagyjából 65 gyerek érkezett, akik az egy hét alatt neves művésztanárok segítségével csiszolhatták tovább zenei tudásukat. Van, aki évek óta visszajár, de mindig akadnak újoncok is a fiatalok közt.

A harminckettedik alkalommal megrendezett Országos Zenei Tábor és az ehhez kapcsolódó Augusztusi Zenei Napok Vásárhely zenei életének legrangosabb eseménye. Évről évre jönnek ide az egész országból kimagasló, neves művésztanárok, valamint a zenei pálya felé törekvő fiatalok – általános iskola felső tagozatától az egyetemistákig – és töltenek el egy hetet a zene oktatásával, tanulásával és esti koncerteken a zenélés és zenehallgatás élményével. Ének, fuvola, klarinét, fagott, zongora, gordonka – a táborban választható hangszerek, zenei irányzatok tárháza széles. A rendezvénysorozatnak lassan olyan hagyománya lesz Vásárhely kulturális életében, mint a képzőművészet terén a közel hét évtizedes múltra visszatekintő Vásárhelyi Őszi Tárlatnak.

Fuvolatábornak indult…

Eredetileg fuvolatábornak indult és még ma is igaz, hogy a résztvevő fiatalok nagyjából fele fuvolista – tudtuk meg Dratsay Ákos fuvolaművésztől, aki harminckét éve motorja az eseménysorozatnak – annak idején feleségével, a szintén fuvolaművész Berényi Beával, és Berei Erzsébet művésztanárral együtt kezdte el szervezni a tábort, illetve a zenei napokat.

Idén is olyan csodálatos művészektől tanulhattak a zenésznövendékek, mint Lakatos György fagottművész vagy Bozsóki Gergely gitárművész. Persze ez csak kettő a nagy nevek közül. A tavalyi zongoratanár, Hargitai Imre idén ugyan nem tudott részt venni, de maga helyett volt tanítványát, kollégáját, Molnár Marcellt küldte – aki csodálatosan játszott az elmúlt csütörtökön a BFMK Steinway-zongoráján. A tanárgárdát igyekeznek stabilan tartani, de ha szükséges, újakat is bevonnak – számolt be a fuvolaművész.

Hála istennek elég sok jó zenész él ebben az országban ahhoz, hogy mindig ide tudjunk hozni olyan embereket, akik mind a tanításban a legmagasabb színvonalat képviselik Magyarországon, mind a művészetükben olyan magas színvonalat képviselnek – ha nem a legmagasabbat -, ami a vásárhelyi közönségnek, illetve az itt tanuló gyerekeknek a legnagyobb örömet tudja nyújtani a zenehallgatás és -tanulás terén.

Ebben folyamatban a táborban résztvevő gyerekek számára a személyes példa is kiemelt jelentőségű, hiszen látják, hallják játszani azt az embert, aki tanítja őket, olyan szinten, ami a világ bármely pontján megállja a helyét. Ez pedig fölbecsülhetetlen érték a gyerekek számára.

A Győrből érkezett Németh Flóra fagotton tanul, a Budapesti Zeneakadémiára készül és először jött a táborba. Nagyon elégedett azzal, amit Lakatos György fagottművésztől itt tanult:

Mindig is tőle szerettem volna tanulni és ez a tábor nagyon jó lehetőség volt arra, hogy megismerjem az ő tanítási módszerét és hogy miben kell még fejlődnöm

– osztotta meg a Médiacentrummal Flóra.

A budapesti Bartók Konzervatórium tanulója, Laár Janka most már negyedik alkalommal vett rész a zenei táborban, fuvolán tanul. Legjobb barátnőit, tanszaktársait itt ismerte meg.

Egy hét alatt nagy szakmai fejlődést látunk mindannyian, nagyon szeretjük a közösséget is

– meséli.

Vásárhely kimagasló kulturális értéke

– Ez a tábor azt a kulturális értéket képviseli, amit mi közvetíteni szeretnénk a város felé – emelte ki Berei Erzsébet zongoraművész, akit 2020-ban Dratsay Ákossal együtt Bessenyei-díjjal tüntetett ki Vásárhely. Ő is kezdetektől fogva részt vesz a tábor szervezésében. A zongora-zenetanár nagyon szeretné, ha a tábor és a zenei napok még nagyobb figyelmet kaphatnának a város életében:

Azt szeretném, ha a város is észrevenné, hogy ez a tábor a művészi értékét nézve kimagasló. Például van olyan fuvolatanár, akit európai rendezvényekre rendszeresen hívnak elnöknek.

A zenei tábor alatt esténként koncerteket is tartanak – ezeknek általában az unitárius templom ad otthont. Ezek az előadások nem a nehéz műfajt képviselik, aki meghallgatja bármelyiket, meggyőződhet róla, hogy még a kortárs zene is, ami legtöbbünk számára nehezebben befogadható, az is lehet élvezetes – hívta fel a figyelmet Berei Erzsébet.

Az unitárius közösség befogadja, a város támogatja

A tábort kísérő esténkénti koncertsorozatnak minden évben a Völgy utcai kis unitárius templom ad otthont, ami Berényi Károly alpolgármester számára nagy öröm, hiszen családjával együtt ő is az unitárius közösséghez tartozik. A helyszínválasztás persze nem véletlen, hiszen a templom a Liszt Ferenc iskola közvetlen szomszédságában van, és még az akusztikája is kiváló.

A város is tud ehhez támogatást nyújtani, mert egy alapítvány szervezi a rendezvényt, a Péczely Attila Ének-Zenei Alapítvány, akik civil szervezetként pályázhatnak – és pályázni is szoktak a város 30 milliós keretére

– hangsúlyozta. Az alpolgármester, aki egyben a helyi unitárius közösség presbitere is, azt is megemlítette, hogy bár a koncertek egész héten ingyenesek voltak, de továbbra is nagy álmuk, hogy újra megszólaljon a templom már ötven éve elnémult orgonája, ezért aki tud erre a célra áldozni, annak adományát köszönettel fogadják.

Nem egyszerre, hanem együtt

Dratsay Ákos fuvolaművész társa a zenében és a magánéletben volt negyven évig Berényi Bea, aki tavaly még maga is játszott a Zenei Napokon, idén azonban már nem lehetett köztük. Dratsay Ákos így emlékezett a tavaly elhunyt fuvolaművészre:

Volt egy tanárunk, aki azt mondta: nem egyszerre kell játszani, hanem együtt. A feleségemmel mindig az volt a törekvésünk, hogy a két szólam az egy gondolatból szülessen – hiába van két ember a színpadon, a gondolat egy irányba hasson, olyan legyen, mintha egy fejből, egy szívből, egy lélekből szólalna meg a darab – mint ahogy egy lélekből, egy szívből született. Vele ez maradéktalanul megvalósult.

A Zenei Tábor és Zenei Napok szombati zárókoncertjén nemcsak arról győződhetett meg mindenki, hogy a komolyzene – azonbelül is a kortárs komolyzene – lehet befogadható, szerethető, hanem arról is, hogy országunk nincs híján a zenei tehetségnek. Vásárhelyiként pedig csak büszkeséggel tekinthetünk arra, hogy egy ilyen színvonalú komolyzenei eseménysorozatnak immár több mint három évtizede városunk ad otthont.