Nagy-György János rácsapta az ajtót Rapcsák Andrásra, mégis az ő szavazatával lett alpolgármester

A Rendszerváltó portrék vendége volt tegnap este az Emlékpontban Nagy-György János egykori kisgazdapárti alpolgármester, akit az SZDSZ-es és fideszes vásárhelyi képviselők támogatásával, Rapcsák András döntő szavazatával választottak Vásárhely alpolgármesterévé 1990-ben. A beszélgetést a Vásárhelyi Televízió hamarosan sugározza. Szólunk, mikor nézheti meg.

A ma száz holdon gazdálkodó Nagy-György János 1990-ben egyik alapító tagja volt a Független Kisgazdapárt vásárhelyi szervezetének, s egyéni jelöltként jutott be az első szabadon választott képviselő-testületbe, a külterület egyik része képviselőjeként – derült ki a Kozó Attilával tegnap este folytatott beszélgetésből az Emlékpont kávézójában.

A traktor nyergéből az alpolgármesteri székbe került mezőgazdász alpolgármesteri programjának lényege az volt, hogy a város önellátó legyen. Nagy-György Jánost a kárpótlási törvény megjelenése után a helyi földrendező bizottság elnökévé választották. 1994 után egyéni mandátummal jutott ismét a testületbe, de akkor már egyszerű képviselőként dolgozott a külterületeken élőkért, bizottságba sem került be.
– Reménykedve vártuk a rendszer/gengszterváltást. Természetes volt, hogy a kisgazdapárt alapítói közé kerültem, hiszen mezőgazdasággal foglalkoztam. A rendszerváltás előtt is voltak olyan földek is, melyek gazdái nem léptek be a termelőszövetkezetekbe. Egy ilyet béreltem. Amikor 1990-ben képviselőnek választottak, volt olyan szavazókör, ahol a 136 választásra jogosultból 134-en szavaztak rám.
Nagy-György János azt mondta, hogy az 1990-es taxisblokád másnapján próbált a képviselő-testület először polgármestert választani, de aznap nem sikerült. Az MDF-nek és az SZDSZ-nek is volt jelöltje, de egyik sem kapta meg a szükséges 154 szavazatot. Nagy viták voltak arról, ki legyen a polgármester. Végül Marzsinai Zoltán ajánlotta polgármesternek a barátját, dr. Rapcsák Andrást, akit a Kaszinóban be is mutatott a kisgazda- és az MDF-frakció tagjainak.

– Nem éreztem, hogy ezzel az emberrel kapcsolatom kellene, hogy legyen, ezért felálltam és becsaptam magam után az ajtót. Később rájöttem, hogy nagytudású ember volt, fél esztendeig jóban is voltam vele. Erőszakosnak tartottam a személyiségét. Én közvetlen, alázatos, a népet szolgáló polgármestert szerettem volna a város élére – mondta. – Az SZDSZ-Fidesz tagok egy része iskola- vagy osztálytársam, vagy a szomszédom volt. Ők mondták, legyek alpolgármester. Nem akarták ugyanis vállalni az ezzel járó felelősséget – világított bele a politikacsinálás korabeli vásárhelyi boszorkánykonyhájába Nagy-György János.

Végül, bár ő nem szavazott Rapcsákra, de az szavazott rá, a polgármester egy plusz szavazatával lett belőle alpolgármester.
– Azt mondtam neki, nem szavaztam rád, de melletted leszek, míg a város érdekeit nézed. Rapcsák András erre azt válaszolta: vágjam hátba, ha nem így tesz. Ez többször majdnem így is történt.
Nagy-György János elmondta, hogy a polgármesterrel több dologban sem értettek egyet, például abban sem, amikor akkor akarta bővíteni a városházát, amikor iskolákat zártak be. – Az SZDSZ-Fidesz képviselői és a polgármester nem szerették egymást. Rapcsák András ugyan hatékony városvezető volt, de géppuskával, terrorral nem lehetett akkor sem békét teremteni Vásárhelyen – mondta.
A volt alpolgármester szerint a Rapcsák-korszak mérlege: sokat fejlődött a város, de elég rossz hírünk volt az országban, épp az erőszakossága miatt.
– Míg hagytak dolgozni, eredményes volt az alpolgármesteri munkám, pl Batidán nem maradt földes út. A támogatottságom jelezte, hogy a tejcsarnok-nyitással kapcsolatos tervemet az SZDSZ-es képviselők támogatták, de a kisgazdák nem.
Nagy-György János ennek ellenére kisgazda maradt, tagsága a kisgazdapárt elhalásával szűnt meg.
Arra a kérdésre, hogy „Mit értünk el a rendszerváltás óta?”, azt mondta, ma is a csillagos égben van az államadósság. Úgy látja, Magyarországon irányított rendszerváltás történt, tele volt az országgyűlés titkosügynökökkel. Az összes nemzeti vagyont eladták. Úgy látja, hogy juthattunk volna sokkal előrébb, mint ahogy most vagyunk.
– Le akartam vágni a vágóhidat a szegedi szalámigyártól. A vágóhíd eredetileg a városé volt. Akkoriban még a porcelángyári munkások is tartottak disznót, melyeket vagonszámra vittek el innen, majd egyszerre bedugult a piac. Akkor jött egy komoly olasz húsipari befektető, bementem vele a szalámigyár igazgatójához. Ott azt mondták, vágnak disznót, de nincs hová eladni. Az olasz vitt volna mindent, de a szalámigyár igazgatója azt mondta, nincs itt a személy, aki árajánlatot tudott volna adni. Az olasz azonnal rájött, nem érdemes ezekkel üzletet kötni.
Nagy-György János szerint a rendszerváltás után mindenki visított az ellen, hogy önkéntes szövetkezeteket alakítsanak a gazdák, a szocialista termelőszövetkezeti korszak rossz tapasztalatai miatt. A tejügyben sem jutottak előre, úgy látja, tönkre kellett tenni. Majd megjelent a nyugati befektető.
A földrendező bizottság elnökeként is fontos szerephez jutott. – Kárpótlást kérhetett, akinek régen földje volt. Jöttek is a kárpótlási jegyek. Aki közel ült a tűzhöz, annak hamarabb érkezett meg. Azt mondtam, hogy földárverés ne legyen addig, míg mindenki meg nem kapja a kárpótlási jegyét, senki se élvezzen előnyt. Országszerte hozzánk jöttek tapasztalatcserére. – Végül kilökték ebből a szakmából, mert egy befolyásos ember akart erdőt venni, de úgy, hogy csak hogy ő licitálhasson rá. Én azonban odacsődítettem az árverésre egy csomó embert, s nem is ő nyerte meg a licitet. Emiatt kiszavaztak a földrendező bizottságból, s akik ezt tették, azok nem sokkal később a Genfi tónál sétarepülőztek. Vélelmezendő a két dolog közt összefüggés lehetett – mesélte.
Nagy-György János volt, aki Rácz József tanítóval megalakította a Batidai Olvasókört, mely igazi közösségi térként jól működött.
Amikor a szóbeszéd szerint Csernobil környékéről az ATEV-hez érkezett sugárzó nyers bőrök eredetét is kutatta, egy családi ház árával akarták megvesztegetni, majd azt mondták, megfőzik a nagy üstben. Feljelentést nem tett, a bőrökről pedig kiderült: nem sugároztak. Egy akkori cég hozta be az országba, Devecserben raktározták, majd kiválogatták. A maradék került megsemmisítésre a vásárhelyi ATEV-hez. Ez ügyben olyan alaposan a nyomok után eredt, hogy még a záhonyi vámhivatalban is járt. Azt is kiderítette, hogy Kopáncson illegálisan festékhulladékot tároltak. Azt szúrta ki, hogy az egyik munkának festékes volt a gumicsizmája. – Addig hőbörögtem, míg elvitték innen – talán Ózdra, ahol elégették.

Nagy-György Jánosról nemrég Léptem után nyomot hagyok címmel filmet is forgattak, mely arról szól, hogy Székelyföldön több keresztet, illetve kopjafát is állított, de a magyarok keresztútját is megcsinálta – fából. A vásárhelyi önkormányzatnak is van kinn kopjafája. Most az a terve, hogy emléket állít az Úz-völgyi temetőben a miskolci 10. gyalogezred hősi halottainak és a szintén ott eltemetett 15 ezer orosz katonának.