Része lesz a Kossuth tér jelenleg is zajló rendezésének, hogy a szobrot méltóbb helyre teszik. A képen szakemberek vizsgálják a műalkotást azért, hogy megállapítsák, hogyan lehet kiemelni a helyéről.
A Szántó Kovács János szobor 1965-ös felavatása országos botrányt szült. A leszármazottak megbántódtak azon, hogy Szántó Kovácsot az alkotó – Somogyi József szobrászművész – mezítlábas parasztként ábrázolta, pedig nem az volt. A művészvilágban is nagy port verő ügyet Somogyi tette helyre azzal, hogy nem Szántót, hanem a mozgalmát ábrázolta.
A szobor egyébként emblematikus alkotássá vált az évtizedek során, olyannyira, hogy amikor először felmerült, hogy áthelyezik onnan máshová, a vásárhelyiek politikai nézettől függetlenül berzenkedtek ellene.
Érdekes, hogy helyben abból nem lett baj, amikor a szobrot a város 2008-ban kölcsönadta a Kis Varsó csoport által az amszterdami Stedelijk Múzeumban rendezett kiállítására.
Szántót akkor csak a második próbálkozásra sikerült – Kalmár Márton szobrászművész felügyelete alatt – leemelni a talapzatáról.
Csak a Magyar Művészeti Akadémia tiltakozott miatta. Akkor azt írták: „A szakma, a művészeti közélet és az érdeklődő közönség megdöbbenéssel értesült a tényről, hogy Somogyi József 1965-ben Hódmezővásárhelyen felállított Szántó Kovács János emlék-művét a helyéről eltávolították. Növelte a zavart, hogy a történtekről sem a közvéleményt, sem a szakmai fórumokat nem tájékoztatták. A Kis Varsó elnevezésű performer csoport egy amszterdami kiállításra és a magyar kultúra bemutatására hivatkozva a család és egyben a jogutód tudta és beleegyezése nélkül, a város jóhiszeműségével visszaélve a szobrot eltávolította és elszállította… A Somogyi József által készített Szántó Kovács János emlékművel történtek az alkotói szolidaritás teljes hiányáról tanúskodnak, ez az elgondolás egy másik alkotó életművének lebecsüléséről, megalázó és félrevezető interpretációjáról tesz tanúbizonyságot. A jó ízlés, a kulturális értékek és a szerzői jog védelmében kérjük az illetékeseket, hogy az esetet vizsgálják ki, a felelősséget állapítsák meg és foglaljanak állást a kérdésben.
Ez ellen a méltatlan eljárás ellen Somogyi József egykori tanítványai, pályatársai, tisztelői, a szakma képviselői és az Akadémia tagjai aláírásukkal tiltakoznak.”
A szobor áthelyezését már 2008-ban olyan komolyan tervezte a város, hogy a közgyűlés döntött is arról, hogy a víztoronyhoz helyezik át – aztán mégsem költöztették el sehová.
A VTV archív felvétele a 2008-as vitáról.
A város most a jelenleginél méltóbb helyre – egyébként nem messze a mostanitól – teteti át a szobrot, a Kossuth tér sarokház előtti területének rendezése keretében.
De ki volt Szántó Kovács János?
Szántó Kovács János és társai az Általános Munkás Olvasóegyletben szociáldemokrata röpiratokat és kiadványokat olvastak és értelmeztek. 1894-ben a városi karhatalom lefoglalta az egylet iratait és könyveit. Április 22-én Szántó Kovács János néhány társával a városházára ment, hogy Póka László rendőrkapitánytól visszaköveteljék az iratokat. Szóváltásba keveredtek. Itt hangzott el a híres mondat: „Elvtársak, ne hagyjátok, szóljatok a többieknek, s támadjátok meg a városházát!”
Szántó Kovács Jánost lefogták, és fogdába zárták. Letartóztatása tömegmegmozdulást váltott ki, ahol a csendőrök, majd a segítségül hívott huszárszázad a vezérük szabadon engedését követelő többezres tömegből egy földmunkást megölt, nyolc embert pedig megsebesített.
1895. március 5-én kezdődött Szántó Kovács és 123 társának pere a városháza közgyűlési termében. Szántó Kovács a tárgyaláson is szocialistának vallotta magát. Úgy fogalmazott, „Ez a legigazibb eszme, mert a népnek a javát akarja!” – mondta.
Szenvedélyesen hitte, hogy erőfeszítéseik a jövőt érlelik. Szántó Kovácsot ötévi börtönnel sújtották. Eszméit később sem adta fel, de a szociáldemokrácia helyi, mérsékeltebb vezetői mellőzték, ezért visszavonult a politikai szerepléstől.
Élete utolsó éveiben ismét kubikosként dolgozott. 1908. június 8-án halt meg, 56 évesen.
Hozzászólások lezárva.