Egy panaszos levélnek adott helyt a Hód-Mező-Vásárhely című, közérdekű társadalmi hetilap 1872. december 15-i száma.
„Tisztelt postamester úr! Bocsánatot kérek, ha egy két szót szólok. Nem értek hozzá, de csodálatosnak találom, hogy receptes leveleink, melyekben pénzt is küldünk, ha a 3-ik huszárezredhez küldjük, megjárják a 46-ik gyalogezredet. Levelemet én is nyíltan a 5-ik huszárezredhez intéztem, s a 46-ik gyalogezredtől visszaküldték Vásárhelyre ; a postamester úr aztán 16 nap múlva behívat, és azt mondja: Ne nézegessem a levelet, hanem fizessek 27 krajcárt. Isten tudja, hogy hol kóválygott ahelyett, hogy helyére jutott volna, így osztán, ha fiainknak egy két forintot küldünk, belekerül 74 krajcárba. Ráadásul még a levélhordótól is kikap az ember. „A cimborám már kifáradt — úgymond — alig bírjuk megtalálni“ pedig a posta a szomszédban van, a levélen rajta a név, tized és házszám. No bizony a fától nem látják önök az erdőt! Már én csak arra kérem postamester urat, méltóztassék jól megnézni a címet, s ne nekem, hanem annak a szegény katonának elküldeni, aki ugyancsak nehezen várja azt az egy két forintot, amit a szegény apa távol levő fiának küld. Tisztelettel K. J.„
Hozzászólások lezárva.