A Vásárhely és Vidéke 1892. március 17-i számában ezt írták a tudósítók:
„A kaszinói március 15-iki ünnepi szónokoknak pár évtől fogva, úgy látszik, hagyományos szokásuk, hogy az ünnepi hangulatot s a lelkesedést inkább rontják, mint emelik. Így történt most is dr. Imre József kaszinói elnök és Draskóczy Lajos lelkész ünnepi tósztjaival, melyek elhangzása után olyan nyomott volt a hangulat, akár csak egy közegészségügyi bizottsági gyűlésen. Szabó János fiatal segédlelkészünknek jutott azután a szerencse, hogy a társaságot felvillanyozza s mikor Kossuth Lajosra szépen elmondott lelkes tósztját bevégezte, olyan éljenzés hangzott fel szavai után, hogy csak úgy rengett belé a kaszinó háza. A társaság Béla cigány muzsikája mellett éjfél utánig együtt maradt.”
„Az újvárosi II. olvasókör az idén szokatlanul fényesen ünnepelte meg március 15-ét. Körülbelül mintegy 60 férfi és 18 nő vett részt a társas vacsorában, mi alatt a zenekar a Kossuth-nótát játszotta. Vacsora után Bibó Lajos tanító emlékbeszédet tartott, melynek végeztével a közönség állva énekelte el a ,,Szózat“-ot és a „Hymnus“-t. Utána Nagy József tanító szavalta Petőfi gyönyörű költeményét, a „Ledőlt szobor“-t. Megeredtek a pohárköszöntések. Elsőnek Égető Imre tanító állt fel s utána beszéltek még Bibó Lajos, Mucsi Bálint kovács. Poharazás közben a nők és a fiatalság a szomszéd szobában táncmulatságot rögtönöztek, míg a férfiak Váradi Sámuel indítványára 10 forintot adakoztak az árvamegyei ínségesek részére. A társaság a hajnali órákig volt együtt.”
Hozzászólások lezárva.