A Vásárhely és Vidéke 1902. január 2-i számában az alábbi történet jelent meg:
„Szabó János polgártársunk is megemlegeti újév napját, amíg csak élni fog, mindig. Az elvtárs ugyanis alaposan felöntött a garatra a „Sas“ vendéglő emeleti termében újesztendő éjszakáján s miután istenigazában még ki is táncolta magát, távozni akart a teremből, hogy a friss levegőn egy kicsit lehűtse magát. A folyosóra valahogyan el is jutott, de ott nem tudván a járást, benyitott a padlás feljárójához, ahol viszont keresni kezdette a kivezető ajtót. A sötétben aztán egy udvarra nyíló ablak fogantyúja akadt a kezébe, mellyel az ablakot kinyitván, egyet lépett — s lezuhant az emeletről a földre.
Szerencsére előbb egy asztalra esett s onnan a földre, hogy pár apró zúzódáson kívül egyéb baja nem történt. Mikor az elősiető rendőrtisztviselő orvosért akart küldeni, hogy beszállítsák a kórházba s megkérdezte Szabó János uramtól, hogyan történt a szerencsétlenség, a polgártárs felcihelődött a földről s egész nyugalommal csak annyit válaszolt:
— Ha én azt tudnám! . .”
Hozzászólások lezárva.