Mobilházzal, étellel segítik a vásárhelyi hajléktalanokat

Máskor sem könnyű a hajléktalan segítő központban az élet, most, a kijárási korlátozás bevezetése óta még több a kötöttség. A vezetés mindent megtesz, hogy oldja a nézeteltéréseket. Helyzetkép a Badalik Bertalan Szociális Szolgáltató vásárhelyi intézményéből.

– Intézetben nőttem fel, nehezen viselem a bezártságot. Rossz, hogy nem lehet akkor kimenni, amikor szeretnénk – összegzi az elmúlt napok tapasztalatait Mucsi Sándorné Kolompár Ágnes. – Nem dolgozom, le vagyok százalékolva. Máskor vásárolni bármikor kimentem. Most rajzolunk, mosunk, takarítunk, pihenünk. Kellemetlen, de ez van. Jól érzem magam itt bent, viszont a városban is jó. Sándor nem örül neki, de néha kint aludtam a barátomnál – mondja az asszony. Akit Sándorként említ, a vásárhelyi hajléktalan segítő központ vezetője. Korsós Sándor megerősíti: korábban napi két órára bármikor elhagyhatták az épületet a lakók, szombat óta már nem.

– Mielőtt életbe lépett a kijárási korlátozás, azok, akik nem munkahelyre mentek, napi 2 órára mehettek ki vásárolni, ügyet intézni. Szombat óta délelőtt kiengedjük a 65 évnél idősebbeket, délután a fiatalabbakat. Egyelőre nincs gond, de tapintható a feszültség. Néhány hét múlva fog ez kicsúcsosodni – vetíti előre. Hogy mi lesz, ha ebben a nehéz helyzetben érkezik új lakó? Szerencsére segítő kezet nyújtott az önkormányzat, tudjuk meg tőle. Jogszabály írja elő, hogy az átmeneti szállót kijárási tilalommal kell most üzemeltetni, az éjjeli menedékre fel kell venni jelentkezőket. Vásárhelyen ez a kettő, emellett pedig még a nappali melegedő, azaz összesen három részleg egyetlen épületben található, nincs lehetőség izolációra. Ha új ellátott jön, mivel a kórházban jelenleg nincs tüdőszűrés, a legalapvetőbb szűrésre sem lehet elküldeni.

– Ha nincs a koronavírus, akkor sem engedhetek be 60 ember közé egy olyan, új kérelmezőt, akinek semmit nem tudok az egészségi állapotáról. Az önkormányzat a Klauzál utcában bocsát a rendelkezésünkre egy mobil épületet, ahol krízisszállást alakítunk ki. A kollégák közül tartózkodik majd ott mindig valaki. Kényelmes, fűthető, vizesblokkal ellátott épületről van szó, ahol el tudjuk szállásolni az újonnan érkezőt – részletezi.

Étkezés terén igyekeznek a lehetőségekből a legtöbbet kihozni. Még Lázár János polgármestersége idején született az a helyi rendelet, hogy a főzőhelyekről a kimaradt ételt megkapják a lakók, idézi fel az igazgató. Elmondása szerint a lehetőség egyre szűkült, a gyerekek alig étkeznek most, de lett megoldás, Márki-Zay Péter polgármester 50 adag ebédet ajánlott a konyháról. – Szűken, de elvagyunk. A fönntartótól (a katolikus Bálint Sándor Egyházmegyei Szeretetszolgálat – a szerk.) hoztunk tartós élelmiszert, a Flamand pékség néhány naponta kenyeret ad – sorolja. Hódmezővásárhelyen négy olyan emberről tudnak, akik az utcán élnek, és nem is szándékoznak bemenni a szállóra. Igaz, a társaság nagyobb létszámúnak tűnik, mert időnként hozzájuk csapódik néhány olyan ember, aki nem hajléktalan, mondja Korsós Sándor.

– Öt-hat éve vagyok itt. Többnyire boltba jártam, a bezártság érzése rossz még akkor is, ha nem is akarok menni sehova. Igen, vannak abból gondok, hogy csak bizonyos időben mehetünk ki – mondja az intézményben élő Gonda Zsoltné. – Mind mások vagyunk, nehéz lesz az összezártság, de hátha megpróbáljuk majd szépen megbeszélni. Pozitívan állok hozzá, mindenkit ugyanerre biztatok.