A barátaim szerint is idealista vagyok sok kérdésben. Ilyen például, hogy úgy hiszem: a politikának elvek és értékek mentén kell működnie, talán ezért lettem rövid civilszektoros aktivizmus után újságíró és nem politikus.
Ennek keretében úgy gondolom, ha valaki hisz bizonyos értékekben, akkor ki kell mellettük állnia – hangzik a banálisan egyszerű krédó, amit azért nem mindenki gondol így, sokan ezt olvasva most szúrós tekintettel azt gondolják magukban „jaj, Kristóf, ez nem ilyen egyszerű”. Pedig de – tényleg lehet, hogy ezért nem vagyok politikai szereplő, maximum csak véleményformáló.
Sokszor érkezett ugyanis házon belülről is rosszallás amiatt, hogy a melegekről írok. Persze, fogadjuk el őket, nincs velük baj. De hát megosztó és az bizony nem jó. Szerintem de, ha sose írnánk megosztó kérdésekről, a politikai lapok véleményoldalai vagy konganának az ürességtől vagy belefulladnának a dögunalomba, de most nem ez a lényeg: ha nem lehetne megosztó kérdésekről írni, akkor anno Martin Luther King sem szólhatott volna. Az afroamerikaiak egyenlősége, a nők szavazati joga, a gyermekmunka eltörlése, a rabszolgatartás eltörlése, a szekularizmus, a törvény előtti egyenlőség biztos vagyok benne, hogy mind-mind a maga korában megosztó és tányércsapkodós vitákat generáló ügyek voltak.
Amiről mégis miért kellene egy helyi lapban írni? Az első válaszom megint roppant banális: mert bizony Vásárhelyen is élnek melegek, akiknek egyrészt hiszem, hogy nem esik rosszul, ha leírva látják, hogy veletek semmi gond, akik csak azért utálnak benneteket, ahogy szerettek, azok a történelem rossz oldalán állnak és annak a szemétdombjára valók. De ezt a gondolatmenetet már végigvittem korábban, erre tessék. Talán csak annyit tennék hozzá az akkor ott leírtakhoz, hogy jó lenne, ha Magyarországon legalább az egyik oldal normálisan, nyíltan fel merné vállalni a melegek képviseletét is, senkit nem érdekel, mit mondanak róla emiatt a Hír TV-ben.
A másik pedig, hogy nem a jogegyenlőség-pártiak kezdték el a helyi lapokban az LMBT-témát pedzegetni. A KESMA-uralta helyi lapokban időről-időre előveszik a homofób uszítást, ebből a környéken a városi portálok közt az alapítványhoz az elsők közt csatlakozó SzegedMa jeleskedett, amely annyira minden évben megjósolta, hogy most már tényleg lesz szegedi Pride, ami aztán fékezhetetlenül tönkreteszi a várost, hogy már arra számítottam, ha csak nem lesz, megszervezik maguk. Amikor bejelentették, hogy terveznek Pécsre Pride-ot, a regionális KESMA lap PR-cikkeket (is) megszégyenítő módon tolt egy homofób ellen-petíciót, épp, hogy a lap előfizetői automatikusan be nem kerültek az aláírók közé.
Tehát a minden értelemben borzasztó helyzetben lévő magyar helyi média azon részének, amely nem közvetlenül a kormány irányítása alatt áll, hanem független, vagy önkormányzati, kutya kötelessége ennek a buta és gonosz uszításnak ellen tartania.
Ráadásul a szexuális- és nemi kisebbségek esélyegyenlősége egy olyan jogbővítés lenne, amellyel a „többségi társadalomnak” semmiről nem kellene lemondania, nem keletkezne emiatt semmiféle hátránya. Ha a polgári házasságból, mint társadalmilag fontos intézményből nem diszkriminálnának párokat egy olyan tulajdonságuk alapján, amely velük született, nem választott és nem megváltoztatható, attól a heteroszexuális párok házassága nem érne kevesebbet, nem lenne rosszabb, nincs egy kvóta, ahány házasságot maximum lehet kötni egy évben, amiből emiatt kiesnének.
Ugyanez vonatkozik arra, ha megoldanák az azonos nemű párok öröklését, név felvételét, vagy a teljesen értelmetlen és a transzneműek öncélú szívatásán túl semmire sem jó, a születéskori nem személyigazolványba történő bejegyzését végre elfelejtenék.
Hozzászólások lezárva.