Megemlékezés a Don-kanyarban elesettekről: hősies cselekedetek, de nem önként vállalt veszély és halál

Bánvölgyi Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház színművészének Sára Sándor megrázó erejű művéből, a Pergőtűzből való idézettel kezdődött meg a megemlékezés a 2. magyar hadseregről Hódmezővásárhelyen. Ezek után Szabó János osztotta meg megemlékező gondolatait. Gyászoljuk őket, a meg nem született utódaikat, a soha el nem mesélt történeteket. Hősies cselekedeteik ellenére ezek az emberek a nagyhatalmi politika áldozatai voltak, mondta az alpolgármester.

A magyar történelem legnagyobb áldozatáról van szó, mondta Szabó János alpolgármester a Don-kanyarnál 1943. január 12-én megindult szovjet áttörésről és a 2. magyar hadsereg elestéről szóló megemlékezésen a Hősök terén. Hódmezővásárhelyről körülbelül 150 honfitársunk maradt a Don-kanyarban.

Szabó János feltette a kérdést: vajon hősök voltak ezek a katonák? Hiszen bár végeztek hősies tevékenységet, de hősök azok, akik önként, maguk mennek oda, ahol a veszély van. Hányan mentek volna ezek közül a katonák közül szívesen haza, ha lett volna rá lehetőségük. Mert honvédő háború-e az, amit több ezer kilométerre vívnak a magyar határoktól, tette fel a kérdést. Így sajnos ezek a férfiak és fiúk inkább áldozatok, a nagyhatalmi politika dobta oda őket, és közben lehetett az ő hősiességükről és áldozatukról a fűtött szobában melldöngetve beszélni, később megrmlékezni.

Szabó János feltette a kérdést: szeretnénk-e ma egy olyan országban élni, ahol a vezetés ezt a mások feláldozását újra megtehetné? Akadna-e közöttünk ma olyan, aki halna zord halált távoli tájakon vélt vagy éppen valós célokért. Azt ő is elismerte, a kérdés nem egyértelmű, mert lehetnek olyan célok, amiért be kell avatkozni modern korunkban.

Sokkolóan nagyok a veszteségek: Muhinál, Mohácsnál is azok voltak, de ami Voronyezs körzetében és a Don-kanyarnál bekövetkezett több tízezres halálozás, eltűnés, hadifogság, az a magyar történelem legnagyobb vesztesége.

A mai időkben sajnos a covid járványban halnak meg rengetegen, egy vásárhelynyi lakosság. A párhuzam elmondása szerint adja magát. Minden esetben van az országnak egy központi vezetése. Azt kell megkérdezni, vajon megtesznek- e mindenkor mindent az áldozatok számának minimalizálása érdekében? Megtesznek-e mindent, hogy ne tegyenek ki embereket elkerülhető veszélynek? Reméli, hogy igen, mert az a hatalom, amely nem így cselekszik, nem kívánatos.

Szabó János elmondta, ezek az áldozatok, meg nem született gyermekeikben, unokáikban, soha el sem mesélt történeteikben hiányoznak nekünk, ezért emlékezünk rájuk mindig, gyászoljuk elvesztésüket.

Bánvölgyi Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze ezek után elszavalta Kustra Ferenc József: Don-kanyarban, őrségben a poéta! Poéta a lövészárokban… című versét, majd pedig a Pálffy Huszárok közreműködésével elhelyezték a megemlékezés koszorúit.