Valaki felismeri az idők szavát, és van, aki le is írja.
Példaértékű, az elmúlt 12 év nagypolitikájának tekintetében példátlan gesztust gyakorolt Lázár János azzal, hogy nyilvánosan munkamegbeszélésre hívta Hódmezővásárhely polgármesterét, Márki-Zay Pétert. Akik néhány hete még ádáz ellenfelek voltak a mandátumért folytatott versenyben, most egy asztalhoz ülhetnek, hogy kibeszéljék a város ügyeit.
Elnézve a kommenteket, sokan dicsérik a kormánypárti politikust, ám vannak jó néhányan a különböző táborokból, akik értetlenül állnak a helyzet előtt, így vagy úgy minősítik a lehetséges tárgyalópartnerek egyikét vagy másikát, és nem esik le nekik a tantusz, hogy ennél többet jelenleg remélni sem lehet ebben az országban, mármint ott, ahol a választói csoportok között már nem árok, hanem valóságos kanyon húzódik, és akik készek egymásnak esni pusztán azért, ki hova rótt egy keresztet.
Ezúttal sutba kéne dobni a vadászkastélyt, a pöröket, a talpakat régóta szurkáló tüskéket, és ráhagyni a sajtóra és a közbeszédre, hagy rágicsálja, és arra a két székre helyet kéne foglalni úgy, ahogy nagyjainknak kellene évtizedek óta már minden referendum után. Ez is lehetne egy vásárhelyi modell. Később talán minta. Másképp festene, indulat helyett az értelem keretezné.
Hozzászólások lezárva.