Magunkkal kibékülni, másokat tisztelni – együttélésünk a Kárpát-medencében

Gáspárik Attila, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója, Nótáros Lajos, aradi újságíró, valamint Lukács Csaba, a Magyar Hang lapigazgatója voltak annak a közéleti pódiumbeszélgetésnek a résztvevői, amelyet ma kora este tartottak a Szent István-napi ünnepségsorozat keretein belül. Valamennyi fél elmondta, hogy sok a tévhit a magyarok és a románok viszonyában, és mindegyik félnek meg kell tanulnia kölcsönösen tisztelni egymást. Ez a mindennapokban általában sikerül is. A beszélgetőpartnerek Márki-Zay Péter és Dr. Berényi Károly voltak.

Gáspárik Attila elmondta, hogy a magyar televíziókban nem jelenik meg mindenki véleménye, meglátása az erdélyi helyzettel kapcsolatban. Ő, mint aki egész életében ezen a területen élt, elmondta, hogy nem kell nap mint nap félniük a románoktól, nincs állandó ellenségeskedés a két nép között. Ezt lényegileg megerősítette Nótáros Lajos is, aki szerint azért lát mindkét oldal hamis képet a két nemzet viszonyában, mert történelemben, ideológiákban élnek, márpedig szerinte a történelem nem tanítómester, hanem illuzionista. A tapasztalat a tanítómester, ami azonban nem kollektív, hanem egyéni.

Gáspárik azt is hozzátette, hogy még a legsötétebb Causescu-időkben is működtek magyar kulturális intézmények. Ez ma sincs másként. A romániai (mind a magyar, mind a román) színház nagyon különleges, ő maga is olyan teátrumot igazgat, ahol mindkét kultúra megfér. Lukács Csaba ezt kiegészítette azzal, hogy mind az erdélyi magyar, mind a romániai román irodalom kiváló szerzőkkel van tele, amit egyre inkább kezd felfedezni a másik nemzet is, és fordítja műveiket.

A megosztottságról szólva, amely éket a politika verte az emberek köz, azt mondták, a határon túl is jellemző már, hogy a felek politikáról nem beszélnek a vasárnapi ebédnél, mert az érzékeny téma. Különösen az 50 év feletti korosztálynál, mondták, akiket jobban befolyásol a magyarországi politika és propaganda. A vendégek meglátása szerint ez a fiatalokat már annyira nem érdekli, Székelyföldön sem, legalábbis könnyebben túllépnek ezen. A helyi fiataloknak a rendszerváltáskor Magyarország volt az ígéret földje, de ma már Nyugat-Európa. A székelyföldi magyar és román a helyi iskolákban, különösen az egyetemeken már angolul beszél egymással, a globalizáció sok ellentétet felülír.

Elhangzott, az Európai Unióba való belépéskor azt hittük, jobban és főleg kevesebb szabály mentén kell majd élni. Kiderült, ez nem valós, azonban mégsem lehet az unió elleni hergelést napi politikai célokra felhasználni. Nekünk kell a környezetünket élhetőbbé tenni, nem az EU-nak.

Nekünk magyaroknak magunkkal kibékülni, a környező népekkel, így a románokkal is, tiszteletben, békében kell élni. Azt kell meglátni, ami összeköt, nem ami szétválaszt minket.

A felek, ezúttal szóban, megemlékeztek az 1989-es romániai forradalom során tragikus halált halt Tóth Sándorról, illetve felelevenítették, hogy Hódmezővásárhelynek szoros a kapcsolata a partiumi és erdélyi részekkel, és a mostani házigazda egy rendkívül befogadó város, már évtizedek óta.