Az Árpád utcai tájház kemencéjében szombaton délelőtt almát és tököt is sütöttek, de a konyhában libazsíros, lila hagymás kenyeret is kentek.
Az eső miatt az idei Márton-napi programok ugyan az udvar helyett a tájház szobájába szorultak, ám mindez nem vont le a jó hangulatból, sőt némileg emelte is, hogy a kemence sugárzó melege mellett nézhették meg a gyerekek – és az őket bátran elhozó felnőttek – a Liba móka című vidám műsort. A színészek gyorsan oldott hangulatot teremtettek a történettel, s egyből nem hiányzott senkinek sem a kinti cudar, esős idő.
Igaz, a bátrabb gyerekek akkorra már megnézték maguknak az udvaron – a tavalyi szökést megelőzendő – felülről is fedett ketrecben a libákat. Aki akart egy kicsit gágoghatott is nekik, hátha visszagágognak. Persze nem tették.
– Bár a kislibák kinn vannak az udvaron, nem áznak, de itt a jó meleg szobában meg tudjuk tartani a Márton-napi hagyományőrző rendezvényünket – árulta el Sonkoly Ágnes.
A Bessenyei Ferenc Művelődési Központ rendezvényszervezője hozzátette, a kemencébe amúgy is be akartak gyújtani, hiszen mindenféle őszi finomsággal készültek a vendégeknek: tököt és almát sütöttek. – A libalakomához illően libazsíros kenyeret is kentünk, lila hagymával s savanyú káposztával. És persze az egyik jellegzetes, Vásárhelyen is ismert étel, a ludaskása is készül az udvari üstben – tette hozzá.
Az érdeklődők megismerték egy kvíz segítségével is Szent Márton legendáját, azét a szentét, aki a püspökké választása elől a libaólban bújt el, de a ludak a gágogásukkal elárulták; s aki kettévágta egy alkalommal a saját köpenyét, hogy megossza azt egy fázós koldussal.
És mert Márton-napkor volt szokásban az újbor megkóstolása, a felnőtteket megkínálták azzal a borral, melyet a Kishomoki szüreti mulatságon préselt szőlőléből mára teljesen kiforrt.
– Aki libát nem eszik, egész évben éhezik! – tartja a népi mondás, ezért készül a ludaskása, mely tizennégy kiló aprólékból, öt kiló rizsből, a hozzávaló fűszerekből, hagymából készül, s melyet savanyú káposztával tálalunk fel, desszertként libazsíros kenyérrel, tepertővel, sült almával és sült tökkel – árulta el Sípos Róbert. Hozzátette: a ludaskása olyan népi étel, mely kimondottan a Márton-naphoz kapcsolódik. Ilyenkorra a libák meghíztak már annyira, hogy le kellett azokat vágni, főleg, hogy a téli időszakra már problémássá vált az etetésük.
De is is volt az a Szent Márton?
Akit a történelemben és a keresztény hagyományban Szent Mártonnak ismerünk, a 4. századi keresztény egyházfi és püspök volt, aki katolikus egyház, az ortodox egyház és más keresztény felekezetek szentjévé vált. Számos országban, – különösen Európában, – ünneplik a Szent Márton napján, azaz a november 11-ét.
Szent Mártonnak számos legendája és története fennmaradt. A legismertebbek közé tartozik a „Márton és a Koldus” történet. A legenda szerint Márton, akkoriban még katonatiszt, egy hideg téli éjszakán találkozott egy koldussal, aki fázott. Márton azonnal levágta a saját katonaköpenyét kardjával, majd a fele koldusnak adta. Az éjszakát követően Márton álmot látott, melyben a koldusban Jézus Krisztust ismerte fel. Ennek hatására drámai fordulatot vett élete, és a keresztény hitre tért.
Szent Márton a püspöki szolgálatban is kiemelkedő volt. Számos csodát tulajdonítanak neki és élete példa volt az alázatosságra, a jótékonyságra és a keresztény erényekre. Püspöki szolgálata során aktívan részt vett az egyházügyekben és a hit terjesztésében.
A Szent Márton-nap számos kultúrában különböző hagyományokkal és ünnepségekkel jár. Ezen a napon gyakran sült libát fogyasztanak, amely az egyik legjellegzetesebb étel ezen az ünnepen. Emellett sok helyen felvonulásokat, tűzgyújtást és más közösségi eseményeket tartanak, amelyek az év sötétebb részének közeledtével fényt és melegséget hoznak az emberek életébe.
A Szent Márton napot nem csak vallási, hanem kulturális és társadalmi szempontból is ünneplik, és a szent élete és példája továbbra is inspirációt nyújt a hívők és az érdeklődők számára is.
Hozzászólások lezárva.