Lejtőn vagy kaptatón

A helyi ellenzék szerint lejtőre került, a számok alapján inkább kaptatón kapaszkodik Hódmezővásárhely az elmúlt időszakban. Nőtt a vállalkozások száma és az iparűzési adóból származó bevétel, kevesebb az álláskereső, ugyanakkor lehetne erősebb a gazdaság.

Való igaz, „a város nem egy cég, nehéz pénzben kifejezni bizonyos dolgokat”, viszont az is kétségtelen, hogy egy település pénzből működik, és már nem felajánlásokból fejleszt, mint egy évszázaddal ezelőtt, hanem adóbevételeiből, meg – már ha nyer hozzá – pályázati és állami forrásokból. Ha reális képet szeretnénk kapni Vásárhely jelenlegi helyzetéről, elsőként talán a gazdasági és foglalkoztatási mutatókat érdemes górcső alá venni, mert azokból kiderül, mennyire is áll saját lábán Hódmezővásárhely. 

Hajdú József, a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara vásárhelyi szervezetének elnöke még júliusban nyilatkozott arról, hogy a megyei tendenciákat követve Hódmezővásárhelyen is nőtt a vállalkozások száma: 2018-ban 2900 vállalkozás működött a városban, tavaly ez 3721-re emelkedett. 

Mindez megmutatkozott a helyi iparűzési adóból származó bevételeken is. 2016-ban 1,8 milliárd, 2018-ban 2,1 milliárd, az elmúlt évben pedig 2,27 milliárd forint volt ez az összeg. A lendület fenntartásában a nagy cégeknek van meghatározó szerepük. Ebből is akad jó néhány. 

A megyei iparkamara decemberi kiadványa szerint Csongrád megye száz legnagyobb vállalata közül 14 vásárhelyi. Az első ötvenbe öt helyi cég került: a listavezető az Országos Dohányboltellátó Kft., 13. a Villeroy & Boch, huszonnyolcadik a Dió 896 Kft., eggyel mögötte a Hód-Mezőgazda Zrt., és 44. az Imerys Tűzállóanyaggyártó Kft. 2018-ban a Hód-Mezőgazdán kívül mindegyik jelentősen tudta növelni forgalmát. Az már más kérdés, hogy a Villeroy & Boch, a Dió 896, az Imerys és a Hód-Mezőgazda együttes bevétele nem érte el a szentesi Hungeritét. 

És itt jön a képbe egy tavaly októberi tanulmány, ami azt a megállapítást tette, hogy az önkormányzatok életében a helyi iparűzési adó kiemelkedően fontossá vált. 2018-ban az önkormányzatok összes adóbevételének már majdnem a 80 százaléka a helyi iparűzési adóból származott. Vásárhelyen ez az arány 60 százalék.  Az adónemből származó bevétel hat év alatt másfélszeresére növekedett Magyarországon és 2018-ban elérte a 700 milliárd forintot. A bevételek eloszlása az önkormányzatok között nem egyenletes. 2017-ben 81 település kapta meg a helyi iparűzési adó 80 százalékát, miközben ezeken a helyeken a magyar lakosság közel 50 százaléka él. 2016-ban a megyei jogú városok közül Salgótarján (1,2 milliárd forint), Hódmezővásárhely (1,8 milliárd forint) és Érd (2 milliárd forint) szedte be a legkevesebbet.

Ha a megyében vizsgálódunk, összegszerűen Vásárhely a második helyen áll. Ugyanakkor ha lakosságszám-arányosan nézzük a 2019-es adatokat, Makón, Szentesen és Csongrádon is több jut egy főre ebből az adóbevételből. De meg kell említeni azt is, hogy Vásárhelyen a nagyadózók forgalma kiszámíthatóbb, mint például Makón, ahol egy helyi vállalat 200 millióval kevesebbet fog fizetni, és ezért úgy fogadták el a városi költségvetést, hogy bizonyos juttatások kifizetését szeptember végéig felfüggesztik. 

A járási munkaerőpiacon egyértelmű a tendencia: 2018 első hónapjában 806, idén januárban 774 regisztrált álláskereső szerepelt a nyilvántartásban. Két éve 88, ez év elején 55 volt pályakezdő, a tartósan regisztrált álláskeresők száma pedig 216-ról 155-re csökkent a fenti időszakban a megyei kormányhivatal foglalkoztatási főosztályának friss összesítése szerint. Ebben azt is írják, hogy a nyilvántartott álláskeresők 27,5 százaléka alacsony iskolai végzettségű, 30 százalékuk szakmunkás, 26,5 százalékuk szakközépiskolát, technikumot fejezett be, tíz százalékuk gimnáziumban érettségizett, 6 százalékuk diplomás.