A Csohány Kálmán születésének 100. évfordulója alkalmából vasárnap nyílt tárlaton a közönség egyik tagja, csak úgy, elővett egy jegyzettömböt és egy tollat, és lerajzolta a két közreműködő zenészt, ahogy azt valaha Csohány is tette.
Volt akinek feltűnt, volt aki csak azt hitte, hogy jegyzetel az a férfi, aki a Csohány emlékkiállítás vasárnapi megnyitóján jegyzettömböt és tollat ragadott, s lerajzolta a közreműködő zenészeket, a Kossuth- és Liszt-díjas Sipos Mihályt, a Muzsikás Együttes prímását és feleségét, Kardos Mária népzenészt.
A kész alkotás hasonlított arra, amit a tárlattal felidézett, mackó termetű, sütőlapát kezű és dörmögő hangú Csohány Kálmán alkotott annak idején, aki maga is előszeretettel rajzolta meg az akkoriban a vásárhelyi művészek törzshelyének számító Bandula kocsma vendégeit – amiről a kiállítás látogatói is meggyőződhetnek.
– Először vagyok Vásárhelyen, kifejezetten a Csohány Kálmán emlékkiállítás miatt utaztam ide. Nagyon szeretem a ’60-as évek illusztrátorait, de közülük ő áll hozzám legközelebb, mert rengeteg szív van a munkáiban – mondta a rajzot készítő Vályi Gábor szociológus, aki hozzátette, nagyon szereti abból a korból Kass János munkáit is. – De ő mérnöki precízióval dolgozik, ami egy sokkal intellektuálisabb dolog. Csohányról pedig elmondta, hogy ő a vonal költője volt, mert rajzai költőiséget, nagyon-nagy emberszeretetet, és egy nagyon-nagy szívet tükröznek. „Általában van a kezem ügyében toll és amikor vagyok valahol én is megteszem, amit ő. Csohány is mindent lerajzolt – főleg az embereket” – mondta Vályi Gábor.
Hozzászólások lezárva.