Az írás Márki-Zay Péter polgármestere hírlevele, amely a március 24-én megjelenő Vásárhelyi Valóság újságban is megjelent.
Hódmezővásárhely közgyűlése felvállalta, hogy részt vesz a nemzeti örökségünk megmentésében, és megakadályozza, hogy a hozzánk legközelebb eső szabadkígyósi Wenckheim-kastély elveszítse közösségi tulajdon jellegét. Pályázatunkat az egyszemélyi döntésre felhatalmazott Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter rendben találta, és mint legalkalmasabb tulajdonosnak, Hódmezővásárhely Megyei Jogú Városnak ítélte a kastélyt, elfogadva a pályázatunkban szereplő tervünket a nemzeti műemlék nyereséges működtetéséről és egymilliárdos keretből megvalósítandó felújításáról. (A kastélyt nagyrészt uniós forrásból már felújították, a kormányra jellemző költséghatékonyság mellett is mindössze hárommilliárd forintból – a gyakran hangoztatott 8 milliárdos további fejlesztési igény nyilvánvalóan teljesen légbőlkapott és csak egyéni gazdagodási célokkal magyarázható.)
Hódmezővásárhely lakossága ezúttal joggal lehet hálás Lázár János döntéséért: míg ugyanis polgármesterként, majd országgyűlési képviselőként a Fidesz-vezetés alatt a város országosan a legnagyobb adósságáról, a legmagasabb ingatlanadójáról, és a legnagyobb korrupciójáról vált ismertté, jelen döntésével egy sokmilliárdos vagyontárgyhoz juttatta szülővárosát. Lázár úr eddigi ténykedése alatt olyan milliárdos értékű ingatlanok kerültek ki a város tulajdonából, mint a zeneiskola, a Balogh Imsi Sportcsarnok, vagy az Emlékpont (a bűnözőknek szexoldalakon kínált bannerhirdetésekért eladott iskolaépületről nem is beszélve) – most egy tízmilliárdos ingatlannal lettünk gazdagabbak.
Megdöbbentő fordulat a kastélymentés történetében, hogy Lázár János döntését a leghangosabban a saját, neki kiszolgáltatott önkormányzati képviselői és a saját helyi sajtója támadja a legdurvábban, a nyílt hazugságoktól sem visszariadva. Azt állítják például, hogy a miniszter úr által elfogadott pályázatban szereplő vállalásunkkal szemben nem egy, hanem nyolc milliárdot kellene a kastélyra költeni, miközben sem ilyen elvárás, sem ilyen ígéret nem szerepel sehol. Hasonlóképpen hitetlenkednek azon vállalásunk kapcsán is, hogy a kastélyt rövid idő alatt nyereségessé tesszük – pedig erre nemcsak jó példát szolgáltat a még fideszes állami kézben is nyereséges dégi kastély, de bebizonyítottuk már képességeinket az általuk kifosztott, eladósított, minden támogatástól megfosztott Hódmezővásárhely anyagi talpraállításával is. Csak annyit kérünk, hogy ne magukból induljanak ki: az ő kleptokrata kultúrájukban kétségkívül előfordult harmincszoros (!) túlárazás is, ahogy náluk arra is több példát tudunk, hogy a politikusok az adózott jövedelmükből megmagyarázhatatlan módon gazdagodva saját kastélyt építenek, miközben a közösségüket kirabolják és az ország, sőt, Európa legszegényebbjévé teszik. Ez nem a mi kultúránk, ez a keresztény erkölcsökkel össze nem egyeztethető, ez ellen küzdünk sikerrel Hódmezővásárhelyen immár hét éve.
Hódmezővásárhely önkormányzata úgy vállalta be, hogy a szabadkígyósi kastélyt a tolvajok karmából kiragadva megmenti a nemzet számára, hogy ezzel a város egyúttal tízmilliárdos anyagi haszonra tesz szert. A tízmilliárdos gazdagodással szemben néhány százalékos kezdeti befektetéssel, szálláshelyek kialakításával és a jelenleg is ötvenezres látogatószám felfuttatásával a jelenlegi bevételek könnyedén növelhetőek, a költségek pedig csökkenthetőek. A nyereséges gazdálkodás, valamint uniós pályázati források megteremtik a tízéves felújítási terv fedezetét, ráadásul az első két évben a korábbi uniós projekt fenntartási időszaka miatt csak előkészítő tanulmányok engedélyezettek.
Hódmezővásárhely számára tehát egy hatalmas lehetőségről van szó, ami nemhogy nem viszi el a működési és fejlesztési forrásainkat a város további szabad fejlődésétől, de sokmilliárdos vagyonnal tesz gazdagabbá minden vásárhelyit – természetesen a fideszeseket is. Minthogy ezzel nemcsak a helyes döntést meghozó Lázár miniszter úr, de az utasításait vadászkutya módjára figyelő kis vásárhelyi csapata is tökéletesen tisztában van, jogosan merül fel a kérdés: kinek az utasítására támadják gazdájuk városunknak kedvező döntését?
A Lázár Jánost ismerők azt a lehetőséget egyből kizárják, hogy Szél István vagy a Promenád Lázár János utasításaival szembemenve kérdőjeleznék meg a miniszter úr kastély-ügyben meghozott döntését – így viszont az a kérdés merül fel, hogy Lázár János miért akarja megfúrni a saját, nagy nyilvánosság előtt bejelentett döntését? A Lázár Jánost ismerők azt sem tartják kizártnak, hogy miniszter úr valójában egyáltalán nem hagyott fel azon törekvésével, hogy ezt a kastélyt ő saját magának szerezze meg, mondjuk strómanokon keresztül (a batidai vagy a geszti kastély sem került Lázár úr nevére, mégis sajátjaként rendelkezik felettük). Könnyen lehet, hogy a nyilvánosan kihirdetett, Vásárhelynek kedvező döntés csak álca, azt csak a jogállami, demokratikus működés látszata érdekében hozta meg, miközben a közgyűlés tagjainak nyomás alá helyezésével, vagy akár egy hazug propagandakampánnyal előkészített helyi népszavazással eléri, hogy a város önként mondjon le a kastély megmentéséről. Ezután immár senki nem kifogásolhatná, ha az általa annyira vágyott kastély közösségi tulajdonból kikerülve elveszítené közkincs-jellegét… Ravasz terv, és csak a vásárhelyiek bölcsességén múlik, hogy engedjük-e kiénekelni a sajtot a szánkból, lemondunk-e a tolvajok javára Hódmezővásárhely történetének legnagyobb anyagi gyarapodásáról. A haza és a nemzet érdeke most ugyanaz, mint a város érdeke: mentsük meg a szabadkígyósi kastélyt, ne mondjunk le a nemzeti örökségünkről, ne mondjunk le egy tízmilliárdos vagyonról. Hódmezővásárhely eddig is példát mutatott bátorságból, hősiességből, és tisztességből – mutassunk példát ismét a nemzetnek!
Hozzászólások lezárva.