A tatárjáráskori ékszerkincsről tegnap Kovács Bianka Gina, a Régészeti Intézet tudományos titkára tartott érdekfeszítő előadást a Tornyai Múzeumban.
Szappanos Lajos csikóistálló építése közben bukkant a Kéktói – a tatárjárás korából származó 9 darabos – ezüstkincsre: egy pecsétgyűrűre és több karikára, s ezt maga ajándékozta a Tornyai János Múzeumnak még 1972-ben. 15 évvel később Bokorné Nagy Katalin régész arra jutott, hogy a kincsek sírmellékletek lehettek, de a jelenlegi álláspont szerint azok inkább egy kincslelet részei voltak. Ezeket az ékszereket egyébként a Kenyere-Téglás határrészben találhatták, az egykori Barattyosi Állami Gazdaság területén, a korabeli közlés szerint mindenféle encsöm-bencsömökkel együtt. A lelet feltalálási helye és a körülményei bizonytalanok, csak az ajándékozó közlésére hagyatkozhattak már annak idején is. A szakemberek egy 2×2 kilométeres határrészre tudták csak beazonosítani, honnan kerülhetett elő.
– Többféle régészeti nyoma is van a tatárjárásnak, de magát a pusztulást sokszor elég nehéz megfogni, csak különleges esetekben lehet ásatáson feltárni elpusztult házakat, elhunytak maradványait, azonban a kincsleletek nagyon jól rámutatnak az egykori menekülés mértékére, azaz, hogy az azokat elrejtett tulajdonosok soha többet nem tudtak érte visszamenni. Azaz a kincsleletek gyakorisága, elhelyezkedése mutatja a népességfogyás területét- mondta Kovács Bianka Gina, a Régészeti Intézet tudományos titkára Tornyai János Múzeum Korok, kultúrák, lelőhelyek című régészeti sorozata előadója.
A kincslelet egyébként nemrégiben Hódmezővásárhely régészeti topográfiájának készítésekor került elő ismét a Tornyai múzeum raktárából, a régi leletanyagok átnézése közben.
– Mivel ajándékként került a múzeumba, nem lehet tudni, hogy az összes fellelt darabja bekerült-e, lehetséges volt, hogy ennél sokkal több darabból állt, annak idején – tette hozzá Kovács Bianka Gina, aki az előadásán nem csak a leletről, de a tatárjárásról és annak következményeiről is beszélt.
A leletbe egy ezüstgyűrű és több köpűs végű, illetve egy ismeretlen funkciójú karika tartozik, ilyen leletek a 13. századi temetőkből már nem nagyon kerülnek elő. Így az akkori viseletekről csak ezek a kincsek árulkodnak, melyeknek egykori tulajdonosai a köznéphez tartoztak, s értékük egy-két állat értékével egyenlő. Az is elfordulhat, hogy a közelben feltárt Árpád-kori településen élő család valamely tagja rejtette azt el.
Hozzászólások lezárva.