A 20. század elejének húsvéti hagyományait elevenítette fel a Vásárhelyi Televízió kérdésére Terendi Viktória néprajzkutató. Számos érdekesség is kiderült, például a tormaevés céljáról, de azt is megtudtuk, hogyan szórakoztak egykor a vásárhelyi fiatalok a húsvéti időszakban.
Már száz évvel ezelőtt is volt kalács a húsvéti asztalokon. Nagyszombat délben kezdődött a sürgés-forgás, a régebbi időkben inkább kalácsot, pereceket, később pedig polgári szokások szerint piskótát sütöttek. Ekkor jött el az ideje a sonkafőzésnek is és mindig annak a levében főzték a tojást.
Nagy létszámú családokra kell gondolni, illetve a tanyák esetében a béresek és más cselédek is ugyanúgy részesültek a családnak az ünnepi lakomájából, így aztán 50-100 darab tojást is főztek egyszerre. Tehát kimondottan nagy mennyiségre kell gondoljunk és nagyon lassan, hosszan főzték meg ezeket a tojásokat. Köztük egyébként nemcsak simán tyúktojást készítettek, – de még nem hímes tojást, – hanem piros tojást. Ezt nagyon fontos említeni, hogy a piros tojást sok esetben a lilahagyma héjából főzött lében tudták megszínezni
– mondta el a VTV-nek Terendi Viktória, a Tornyai János Múzeum néprajzkutatója, muzeológusa.
A vasárnapi reggeliben a sonkának, a kolbásznak és a tojásnak volt kiemelt szerepe, és tormát is mindig tettek az asztalra. Úgy gondolták, hogy a torma csípőssége távol tartja az ördögöt, így az nem juthat el azon ember lelkéhez, aki ezzel védekezik. Nagyon fontos volt, hogy elmenjenek a templomba, kivétel nélkül mindenkinek részt kellett venni a misén. A katolikusoknál szagos misének nevezték a húsvét vasárnapi misét, mert ilyenkor tömjént tettek a füstölőbe. A vásárhelyi Tárkány – Szűcs család feszülete Jézus keresztútját idézi fel.
A Tárkány-Szűcs családtól került a Tornyai János Múzeum néprajzi gyűjteményébe és ennek, ami egy olvasón volt rajta, tehát egy rózsafüzéren, – hiszen ebben az időszakban az imádkozásnak a rózsafüzér mondásának nagyon fontos szerepe volt, – nemcsak az eleje lényeges, amin a Jézus Krisztust láthatjuk, hanem a hátoldalán ilyen apró domborművekben megjelenik a passiónak minden egyes jelenete
– tette hozzá a néprajzkutató.
A hosszú böjt után a Húsvét végre örömre adott okot, ilyenkor bálakat rendeztek. Ez rendszeres volt Vásárhelyen is, a korabeli újságok mindig számot adtak a húsvéti bálakról.
Húsvét hétfőn, ahogy még emlékszünk rá, – bár ma már egyre kevesebben járnak locsolkodni, vagy ahogy régen mondták öntözködni, – járt a hímes tojás, főként annak a fiúnak, aki a meglocsolt lánynak a szívéhez közel állt, tehát nem mindenki egy formát kapott. Itt azért szerelmi ajándékról is szólhatunk, és a vers kíséretében meglocsolták, persze a 20. századtól már
– fogalmazott Terendi Viktória.
Az asszonyok kimaradtak ebből, csak az eladó sor felé tartó lányokat öntözték meg, ennek termékenységvarázsló szerepe volt, ami egy nagyon ősi elgondolásra, a víz tisztító és termékenyítő erejére vezethető vissza.
Húsvét hétfő délutánja a rokonlátogatásról, a családdal töltött időről szólt, illetve a ’30-as, ’40-es évektől Vásárhelyen a moziba is elmehettek ilyenkor a fiatalok.
Hozzászólások lezárva.