Ismerős helyzet, amikor az ügynök/eladó már lukat beszél a hasunkba, de megérezzük (jobb esetben tudjuk) át akarnak verni bennünket?
Mosóport árulnak, szavazatot vesznek. Ha a háziasszony bedől a hirdetőnek, csak a vásárlás/voksolás után derül ki számára, hogy blúza elvesztette az eredeti színét. A Fidesz végtelenül leegyszerűsített (magyarul primitív) kampánya arról szól, mintha a háború vagy béke kérdéséről kellene döntenünk vasárnap. Ömlik ránk a félelemkeltő üzenet a köztereken, meg a virtuális világban is, milliárd forintok égnek el a szavazatokért. A tét tényleg nagy, választás lesz ez az értelem és a (terrorizált) érzelem között.
A kérdés – többek között – az, megérzi-e a vevő (a szavazatát adó) még előtte, hogy az ügynök nem mond igazat? Az eszmélés mit vált ki? Dühöt, dacot, szégyent? A társadalom lelkét hosszú évek óta mérgezik a politikai üzenetek, az ébredés keserű lesz, ha lesz.
Az ostobaságra érvekkel válaszolni többnyire lehetetlen küldetés, marad a görbe tükör, a megfordítás, a vicc, mint a Kovács Gergely oldaláról kölcsönvett grafika. Hülyeség. Tragikus.
Hozzászólások lezárva.