Horthy Miklós nyerge és ezüstfejű lovaglópálcája is látható a vásárhelyi múzeumban

A kulcsos béklyó, a nyűg és a járom mellett számtalan más, az állattartással kapcsolatos relikvia is látható a tárlaton, amely Perényi János lószerszám és pásztorbot gyűjteményének legszebb darabjait vonultatja fel. A képen a gyűjtő, Horthy Miklós egykori nyergével.

Az állattartás eszközeit azoknál ismerte meg, akik között dolgozott, s gyűjteni is még a termelőszövetkezeti korszakban kezdte azokat a vásárhelyi Perényi János, aki amúgy a Vásárhelyi Gazdasági Egyesület ügyvezető elnöke. Kollekciója mintegy felét – köztük az egykori kormányzó kenderesi nyergét, ezüstfejű lovaglópálcáját, korbácsát és nyergét szeptember második vasárnapjáig maga is megszemlélhetik az érdeklődők.

– Vígh János, a kenderesi Horthy-birtok ménesvezetője kísérte el 1944-ben az oroszok elől menekített ménest Németországba a kormányzó lovaseszközeivel: ezüstfejű lovaglópálcájával, nyergével, kantárával lovaglókorbácsával együtt. Ezek onnét 1947-ben kerültek vissza. Vígh János lovasedzőhöz került Vásárhelyre, s halála előtt mindezeket a relikviákat rám hagyta. Persze a nyeregre akkor már alaposan ráfért a felújítás – árulta el a gyűjtő, hogyan maradtak fenn és kerültek hozzá ezek a relikviák.

Az állattartáshoz és a pásztorélethez kapcsolódó relikviákat még akkor kezdte gyűjteni, amikor az egyik termelőszövetkezetben fiatal korában ménesvezetőként dolgozott. – Idős nagybajúszú, pitykés-gombos ruhájú juhászemberek vezetője voltam. Láttam, hogyan csereberélik ezeket egymás közt. Pulikutyát vettek cifraszűrért, juhászbotért, gombos mellényért, csengősorért. Tetszettek nekem is ezek a tárgyak, én is veszegettem, jártam az ócskapiacokat – mondta.

Perényi János gyűjteménye felöleli az állattartással és a pásztorkodással kapcsolatos eszközök nagy részét a jármoktól a kolompokon és csengősorokon át az ostorokig, a béklyóig, nyűgig. Azt mondta, hogy ezeket ma már nem lehet fellelni.

– Mindezek a múlt elengedhetetlen használati eszközei voltak egészen az 1960-as évek eleji termelőszövetkezet szervezésig, mely után a gazdák által a közösbe beadott lovak nagy részét – fölöslegként – a vágóhidakra küldték, mert a helyüket átvették a gépek. A lovakkal jórészt a velük való tudás és a szerszámok is elvesztek, igaz Vásárhelyen ez kevésbé volt jellemző, mint máshol – mondta a gyűjtő, akiről köztudomású, hogy lovasember, ahogy azt is sokat tudják, hogy 36 lovaskocsi és 16 lovasszánt is magáénak mondhat. Ezek egyes darabjai a Mezőgazdasági Múzeum, a Közlekedési Múzeum a Néprajzi Múzeum vagy mindegyik védettségét élvezi.